Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

98 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. Ági vagyonnak az az ingatlanrész is tekintendő, amelyet az örökhagyó a szülői egyéb hagyatékból őt megillető osztályrész fejében kapott. Az ingatlan ági természetét a telekkönyv is bizonyítja. (3154/98.) Ági vagyont képez az is, amit a gyermek szüleitől ezek életében visszteher nélkül kap, mert ez az örökrészbe betudandó s így az öröklés útján szerzett vagyonnal azonos tekintet alá esik. (1885. szept. 2. 116. Állandó gyakorlat.) Ha a testvérek a szülőről reájuk szállt vagyont a hagyaték átadása után újabb osztály tárgyává teszik is, az osztályba kapott javak egészen ági természetűek maradnak. (P. I. 5725/1916. MD. XI. 94.) [Ellenben az egyik osztályos testvértől visszteher ellenében megszerzett apai vagyon szerzeményi jellegére 1. az 1796. §-nál 3. alatt közölt több határozatot.] Ági vagyonnak csak a közös törzstől örökölt vagyon tekinthető. Az oldalrokonról háramlott vagyon arra az oldalrokonra nézve is szerzemény, akire az átszállott. (P, I. 3914/1906, MD. I. 165.) Az elődökről öröklés útján hárult vagyon ági eredetűnek tekintendő akkor is, ha a vagyon különleges jogi természeténél fogva arra vonatkozóan az elődöket csak a birtoklás joga illette, magát a tulajdonjogot pedig megváltás következtében közvetlenül az örökhagyó szerezte meg. Ez az ú, n. űberlandiális földek tekintetében is áll. A megváltás jogkövetkezménye az örökösödés szempontjából csak abban nyilvánul, hogy a kifizetett váltságösszeg mint szerzemény a megváltott űberlandiális birtoknak, mint ági vagyonnak értékéből kiadandó annak, aki a szerzeményben való örökösödésre a törvény szerint hivatva van. (P. 1694/1913. MD. VIII. 147.) E. H. 567. sz.: Amidőn a közös törzsről szálló vagyon a közös törzs egyik leszármazójáról végrendelet vagy ajándékozás útján a közös törzs egy másik leszármazójára hárul ugyan, de olyanra, aki a végrendelkező vagy ajándékozó után törvényes öröklésre hivatva nincs, az ekként hárult vagyonban a hitvestársi örökléssel szemben ági öröklésnek helye nincs. (P. I. 235/ 1922. PHT. 567.) A bírói gyakorlat alapján kialakult jogszabály értelmében nem tekinthető ági vagyonnak az olyan vagyon, amely közös törzsről származik ugyan, de olyan oldalági rokonról hárult az örökhagyóra, aki után az örökhagyó a háruláskor nem volna törvényes öröklésre hivatva. (P. I. 1528/1923. MD. XVII. 16 Ugyanígy: 3530/1912. MD. VII. 49.) Az ági vagyon, melyben testvérek osztozkodnak, olyan marad akkor is, ha egyik testvér elhal és osztályrésze, törvényes öröklés alapján, a másik testvérre száll. Ami tehát az oldalrokonokról ági örökség címén hárult az örökhagyóra, ági vagyonnak tekintendő arra az elődre, esetleg annak ágára, amelyből a vagyon törvényi öröklés címén hárult az oldal-