Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

90 Mt. 1794. §. Az államkincstár öröklése. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az örökbefogadó szülőt az örökbefogadott gyermek után törvényes öröklési jog nem illeti. (P. I. 4279/1912. MD. VII. 136.) A törvénytelen (házasságon kívüli) gyermek utáni öröklésre nézve 1. az 1788. §. kapcsán 6. alatt közölt határozatokat. Az államkincstár öröklése. 1794. §. Ha más törvényes örökös nincsen, az államkincstár a törvényes örökös. Olyan vagyonban azonban, amelyet az örökhagyó a házastársától örökölt, az államkincstárt megelőzve a törvényes örökösödés rendje szerint törvényes örökösök annak a házastársnak rokonai a nagyszülőkig bezárólag, akitől az örökhagyó mint házastárs a vagyont örökölte. Atyjának hagyatékában más örökös nemlétében az államkincstárt megelőzve a házasságon kívüli gyermek a törvényes örökös, ha atyja őt közokiratban magáénak elismerte. Kiegészítő szabály a 2081. §-ban. Az első bekezdés megegyezik a mai joggal, amelyre vonatkozó joganyagot alább közöljük. Merőben uj ellenben a 2. bek. amely szerint az államkincstárt megelőzik a házastárs rokonai (a sógorok) a nagyszülőkig bezárólag, de csak az illető házastárstól örökölt vagyonra nézve, úgy hogy ez a szabály tulajdonképen tovább fejlesztése az ági öröklés alapgondolatának, amely ismét az ősiségben megnyilvánult vezéreszmének — a családi vagyon konzerválásának — modernizált alakja. Merőben uj a 3. bek. is, mely szerint a közokiratban elismert házasságon kívüli gyermek teljesen kiszorítja a hagyatékból a kincstárt, melynek érdekeinél a Mt. igen helyesen előbbrevalónak tekinti ezt a közvetlen vérségi kapcsolatot. ld. törv. szab. 1. 18. §. A szent korona ügyvédének öröklése ott, hol sem törvényes, sem végrendeleti örökösök nem léteznek, minden vagyonra különbség nélkül kiterjed. V. ö. 1894: XVI. t.-c. 114—116. §§.