Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1788. §. Törvénytelen gyermek öröklése. 73 örökösödési jogosultság áll fenn. (P. I. 4787/Í918. — MD. XIII. 48.) Az id. törv. szab. és az ezek alapján kifejlődött állandó joggyakorlat értelmében a törvényes örökösödés alapját a vérközösség képezvén, a házasság tartama alatt született gyermeknek a házassági viszonynál fogva apának vélelmezendő férj utáni törvényes örökösödési joga is a vérközösséghez és így ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a gyermekek valóban a törvényes házasságból származottak legyenek; az általános jogszabály tehát, hogy a házasság tartama alatt született gyermekek családi állását közvetlenül és minden irányban érintő törvénytelenítési perek folyamatba tételére rendszerint csak a férjnek van meg a kereseti jogosultsága s ez a különben személyhez kötött jog csak akkor száll át az örökösökre, ha a férj a per megindításában bármi oknál fogva akadályozva volt: az örökösödési perekre nem alkalmazható, az örökösödés szabad érvényesítését nem akadályozhatja és így nem zárja ki a férj örököseinek azt a jogát sem, hogy a házasság tartama alatt a házassági kötelékben élő nőtől származott gyermek születésének törvényességét keresettel megtámadják annak a bebizonyítása végett, hogy az elhalt férj hagyatékában való törvényes örökösödési jog nem az örökhagyó házasságának tartama alatt annak nejétől' született gyermeket, hanem végrendelet és törvényes leszármazó örököse hiányában őket illeti meg. Ennélfogva a másodbiróság ítélete a kereseti jogosultság kérdésében ezekből az okokból helyben volt hagyandó; önként értendő lévén az, hogy a kiskorú elsőrendű alp. születésének törvénytelensége ebben a perben csak a vitássá vált örökösödési jogviszony szabályozása céljából mondatott ki. A másodbíróság ítéletének többi része azért hagyatott helyben, mert a Kúria által is szabadon mérlegelt összefüggő és egymást kiegészítő bizonyítékok alapján az örökhagyó I. Pál apasága teljesen kizártnak tekinthető. (1905. okt. 3. 4749/904.) Örökhagyó tudott a gyermek születéséről s annak törvényes származását nem támadta meg, noha a megtámadási per megindításában nem volt akadályozva. Következőleg a felperes törvényes származása többé sem keresettel, sem kifogással nem • vitatható s őt mint az örökhagyó törvényes gyermekét a nevezett után, valamint ennek atyja után a törvényes öröklési jog, illetve a kötelesrészhez való jog megilleti. (P- I. 6337/925. J. H. I. 783.) — Ellenkező: Gyermek örök jogának megtagadása törvénytelenítés nélkül: A bizonyított tényekből okszerű következtetés vonható arra, hogy a fogamzás időszakában a házastársak között a közösülés lehetősége ki volt zárva, hogy tehát a fent jelzett időben született gyermek nem az örökhagyótól származott, s így felperest az örökhagyó után öröklési jog nem illeti meg. (P. I. 5424/1925. J. H. I. 573.)