Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

74 Mt. 1789. §. Házastársi öröklés. Házastársi öröklés. 1789. §. Ha ivadék nincs, a házastárs a törvényes örökös. L. még Mt. 1784—1785. §§. Ez a §. a mai joggal egyezően szabályozza a házastársi (hitvestársi) öröklést (successio coniugalis). 1. Az intézmény gyökérszálai legrégibb jogunkba nyúlnak vissza. A Hk. (főleg I. r. 98. c. és III. r. 29. c.) szerint csak a nőt illette meg hitvestársi öröklés; őt is csupán a szerzeményi ingókban és a zálogos birtokokban. A férjnek tehát nem volt öröklési joga felesége után, csak a maga jegyajándékát tarthatta vissza felesége hagyatékából (Hk. I. r. 100. c. 4. §.), s a nő ingói a szülőket és oldalrokonokat illették. A hitvestársi öröklést kölcsönössé — kétoldalúvá — a nemesekre nézve az 1687: XI. t.-c. 1. §-a, a jobbágyokra nézve pedig csak az 1840: VIII. t.-c. 8. és 9. §-ai tették, amit elfogadott az Ideigl. Törv. Szabályok alább idézendő 14. §-a, mely jelenlegi jogunkban alapforrása a hitvestársi öröklésnek. 2. A hitvestársi öröklés egyik előfeltétele az érvényes és az örökhagyó haláláig tartó házasság. Ezt, valamint a kapcsolatos kérdéseket (vélt házasság, különélés, érdemetlenség) 1. részletesen a Mt. 1784—1785. §-ainál. 3. Második előfeltétel, hogy az örökhagyónak ne legyen ivadéka, pontosabban: ne legyen az öröklésre képes ivadéka, mert ez a hátramaradt házastársat feltétlenül kizárja az öröklésből. A férjet elhalt feleségének törvénytelen ivadéka is kizárja az öröklésből, mert a törvénytelen gyermek (és ivadékai) az anyával törvényes öröklési kapcsolatban vannak. (L. a megelőző §.-nál 6. alatt.) — Harmadik előfeltétel természetesen az érvényes végrendelet hiánya. 4. A hitvestársi öröklés kétoldalú (kölcsönös), azaz — ellentétben az özvegyi joggal és a mai jogunkban még létező, bár kihalóban levő özvegyi örökléssel — megilleti nemcsak a feleséget férje, hanem a férjet is felesége után. 5. A hitvestársi öröklés: a) egyetemleges (nem síngularis) jogutódlás, vagyis az annak alapján öröklő házastárs valóságos, szoros értelemben vett örökös, akit elvileg az egész hagyaték megillet, azonban