Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 633—635. §§. 81 amiből a Pp. 551. §-ának első bekezdése értelmében az is következik, hogy az ilyen ügyekben a kir. törvényszék, mint felfolyamodási bíróság végzését sem lehet további felfolyamodással megtámadni. (Pksz. 3424/1924. Pdt. IX. 134.) Ha a bíró abban a végzésben, amellyel a bérlő részére kijelölt lakást a 3333/1924. M. E. sz. rendelet 56. §-a értelmében kielégítőnek mondotta ki, egyúttal el is rendelte a végrehajtást, ez már a végrehajtási eljáráshoz tartozó végzés, amelyet megváltoztató másodbírói végzés ellen a Ppé. 40, §-a értelmében további felfolyamodásnak van helye. (Pksz. 3597/1929. Pdt. IX. 137.) 635. §. Az e címben szabályozott eljárás alá tartozó ügyekben perújításnak helye nincs. Az a fél, aki az e címben megállapított eljárásban jogsérelmet szenvedett, követelését — amennyiben az nem a bérlet tárgyának átadására vagy átvételére irányul — a törvény rendes útján érvényesítheti. Mi. A 635. §-nak a perújítást kizáró szabályai a mai eljárás 18. §-ával megegyezik és mint ennek a különleges eljárásnak természetéből következő szabály, bővebb indokolásra nem szorul. Nem lehet megengedni, hogy a perújítás következtében olyan állapot létesülhessen, amely a bérlettárgy átadásának vagy átvételének kérdésében meghozott és végre is hajtott ítélettel teljesen lebonyolított helyzeten változtasson. A 635. §. második bekezdése azonban a mai eljárás 18. §-ának idevágó rendelkezésétől eltér. A mai eljárás 18. §-ának második bekezdése szerint ugyanis az a fél, aki a rendelettel megállapított eljárásban jogsérelmet szenvedett, igényét a törvény rendes útján érvényesítheti. Mivel a rendelet csak általában jogsérelemről szól, nem hiányzik a gyakorlatban ennek a szabálynak olyan értelmezése sem, amely szerint az ebben az eljárásban vesztes fél a felmondás érvényességének, illetőleg a bérlet tárgya átadásának vagy átvételének kérdését is érvényesítheti a törvény rendes útján. Ezt a Pp. a 635. §. második bekezdésében határozottan kizárja. Ennek az egész eljárásnak az a célja, hogy a bérleti viszonynak vitássá vált fennmaradását sürgősen, lehetőleg még olyan időben rendezze, hogy a határidő lejártával a vita már el legyen döntve és hogy a bíróság ebben a kérdésben végleges állapotot teremtsen. Ezt a kérdést tehát a törvény rendes útján nem lehet érinteni; az ellenkező álláspont állandó bizonytalanságban tartaná a feleket és sok visszásságra adna okot, pl. abban az esetben, amikor a bérbeadó bizva abban a jogerős ítéletben, hogy a bérlet a legközelebbi határidőben megszűnik, más bérlővel kötne szerződést esetleg hosszabb tartamra is, de az előbbi bérlő a törvény rendes útján időközben Fabinyi: Polgári perrendtartás. II.