Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 720. §. csak az a rendelkezés igényel bővebb kifejtési, mely erre az eljárásra a 711. §. szabályait is kiterjeszti s ezzel a mai el­járástól eltér. A mai eljárás (3263/81. sz. igazságügymíniszteri rendelet) 36. §-a szerint ugyanis az állami elmegyógyintézetnek vagy valamely állami, törvényhatósági vagy közkórházi jelleggel fel­ruházott kórháznak igazgatósága által az intézetbe történt fel­vételről szóló igazgatósági jelentés szakértői vélemény hatályá­val bír és az elmebeli állapotnak a 34. §-ban előírt kötelező megvizsgálását mellőzhetővé teszi, fennmaradván a bírónak az a joga, hogy ha a további megfigyelés vagy felülvizsgálat szüksé­gesnek mutatkozik, a szakértői szemlét elrendelhesse. A mai eljárásnak ez a szabálya azon az indokon alapszik, hogy az állami s egyéb közkórház igazgatójának, mint közhiva­talnoknak hivatalos minőségében és hivatalos felelősségében elég bizitosíték van arra nézve, hogy a részéről adott szakértői véle­mény megbízható és helyes. Anélkül, hogy ennek az indoknak jogosultságát érinteni akarná, a Pp. a kötelező bírói szemléi, a bírónak közvetlen közreműködését a gondnoksági eljárásnak erre az esetére is kiterjeszti. Nem tekintve azt, hogy ugyanabban a kérdésben két különböző eljárás követése sohasem célszerű, fontos perjogi érvek szólanak a Pp.-nak emellett az álláspontja mellett. Minthogy a bíró a mai eljárás mellett a gondnokság alá helyezendővel ebben az esetben nem érintkezik, annak álla­potáról egyáltalán nincs közvetlen tudomása s amennyiben az illetőnek olyan hozzátartozói, akik az elmebetegség fennforgását vita tárgyává tennék, nincsenek, nincs a bírónak rendelkezésére semmi olyan adat, aminek az alapján a további megfigyelés vagy felülvizsgálat szükségességét vizsgálhatná, a 36. §-nak erre vonatkozó biztosítéka tehát merőben illusorius. A peranyag ezen hiányosságának további hátrányos perjogi következménye az, hogy a bírónak semmi támpontja sem lévén az intézeti igazgató értesítésében foglalt annak a kijelentésnek, hogy az illető elme­betege megbírálására, minden mérlegelés és minden kritika nél­kül elfogadja a véleményt, aminek következménye az, hogy a gondnokság alá helyezés kérdését az esetek túlnyomó számában nem a bíróság, hanem az intézeti igazgató dönti el. Ha bármely jelentéktelen vagyoni perben elrendelheti a bíró a fél személyes meghallgatását, ha a "házassági perekben a felek személyesen rendszerint meghallgatandók, akkor nem lehet a gondnoksági perekben sem, amelyek leginkább igénylik — természetüknél fogva — a bírónak közvetlen közreműködé­sét, egy esetben sem megengedni azt, hogy a bíróság pusztán az iratok alapján, egy szakértőnek kritika tárgyává nem tehető véleménye alapján megfossza az egyént önjogúságától, anélkül, hogy őt valaha bíró csak látta volna is. A kötelező bírói szemlé­hől esetleg származó többköltség itt nem jöhet tekintetbe; de ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom