Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 665. §. 125 A Pp. elejti a tárgyalás előtti különélés elrendelését és arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindig csak tárgyalás alapján lehet a különélést elrendelni, de figyelemmel az esetek különbözőségére, nem köti meg a bíró kezét abban a kérdésben, hogy a tárgyalásnak mely szakában rendelje el a különélést. Módot nyújt ezzel a Pp. arra, hogy a tárgyalás gyorsan, minden megszakítás nélkül ítélettel végződhessék akkor, amikor a különélésre nincs ok. Ha a bíróság pl. már a tárgyalás elején látja, hogy az, amit a felperes felhoz, nem is bontó ok, vagy a felhozott bontó ok megszűnt stb., nem bocsátkozik a különélés felőli határozatba, hanem azonnal elutasítja ítélettel a felperest. Ha a különélés oka a tárgyalás folyamán merült fel (1894: XXXI. t.-c. 80. §.), vagy ha a bíróság azt a felek meghallgatása után egyébként elrendelendönek találja, a tárgyalás folyamán bármikor elrendelheti s a tárgyalást a fél további fellépéséig függőben hagyja. A bíróság ebben a kérdésben végzéssel határoz. Indokolja ezt az eljárást kívánatos gyorsasága, melynek nagy hátrányára válnék, ha ebben a közbeeső kérdésben ítélet hozatnék, amelynek fellebbvítele útján huzamosabb időre meg volna akadályozható a felbontás kérdésének eldöntése. A különélést elrendelő végzés ellen a Pp. csak akkor enged felfolyamodást, ha a különélés a törvény értelmében egyáltalán nem rendelhető el, mert csak ekkor határozhat a felsőbíró az elrendelés kérdésében, anélkül, hogy az ügyet egészben felülbírálná. Ha a bíróság a különélést elrendelte, a tárgyalást rendszerint csak az arra szabott időtartam letelte után folytathatja, az utolsó bekezdés szerint azonban a tárgyalás a körülmények változásával előbb is megtartható. Ilyen eset nevezetesen az, amikor a fél utóbb olyan, esetleg a már megkezdett különélés tartama alatt felmerült bontó okot hoz fel, amelynek alapján a házasság különélés elrendelése nélkül is felbontható és amely miatt a nem vétkes félre nézve a házasság mielőbbi felbontása felette kívánatos. Ib. A második bekezdésben a bízottság egyrészről kifejezésre kívánta juttatni azt, hogy a különélést elrendelő végzés ellen csak a különélés elrendelésére nézve, de nem egyszersmind a végzésnek egyéb tartalmára nézve kívánja a felfolyamodást korlátolni, másrészről pedig módot kíván nyújtani a feleknek, hogy a különélés elrendelése ellen az alapon is orvoslást kereshessenek, ha ennek időtartama a törvényesnél hosszabb időben állapíttatott meg. Ehhez képest a bizottság a §. második bekezdését következőkép szövegezte: (1. a tv. szövegét). Jegyzet. A különélés elrendelése a fellebbezési eljárásban: 677. §. — Az 1894: XXXI. t.-c. 99. §-át 1. a 656. §. kapcsán. 1894: XXXI. t.-c. 100. §. Ha a házastársak az ágytól és asztaltól való különélés ideje alatt a házassági életközösséget visz-