Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 112. §. 195 a szegénységi jogra vonatkozó viszonyainkat a hágai nemzetközi egyezmény szabályozza, ezek: Ausztria (52703/1924.), Csehszlovák köztársaság, Belgium, Dánia, Finnország, Lengyelország, Luxenburg, Németalföld, Németbirodalom, Olaszország, Románia (1925: VI. t.-c), Spanyolország, Svájc, Svéd- és Norvégország. — A Nématbirodalommal (1877: X. t.-c); Olaszor szággal (1883: XXXIX., 1927: I. t.-c.) és Svájccal (1884: XXXVI. t.-c), a szegényjogról külön szerződéseink vannak. Szegényjoga van a bolgár állampolgárnak is. (1912: XXVIII. t.-c. VIII—X. c.) Nem részesül szegényjogban: az Egyesült-Államok polgára, az angol (20.876/76., sz. iüm.) alattvaló. Férjével közös háztartásban élő, vagyonos férj felesége nem olyan, akinél szóba jöhetne az, hogy jövedelme a közönséges napszámos jövedelmét eléri-e vagy nem. (B. 10359/900.) A vagyonos férjével közös háztartásban élő nő a Pp. 112. §-ának első bekezdésében szabályozott szegénységi jogban még alakilag szabályszerű szegénységi bizonyítvány alapján sem részesíthető. (Bpesti Tábla 1924. okt. 6. P. 10.359. Pdt. X. 13.) Az 1912: LIV. t.-c. (Ppé.) 61. §-a a Pp. életbelépése előtt folyamatba tett polgári ügyekben csak a szorosan vett perbeli eljárásra nézve tartotta fenn a korábbi szabályokat, ámde a szegénységi jog nem a perbeli eljárás mikéntjére vonatkozik s így arra a Pp. életbelépése után nem a korábbi jogszabályok, hanem a Po. rendelkezései alkalmazandók. (Pécsi Tábla 1915. márc. 30. P. II. 443. Pdt. I. 221.) Tiltó szabály hiányában a bírói gyakorlat a szegényjogon való bélyegmentességet a perenkívüli eljárásban is megadta. Ennek az álláspontnak a helyességét megállapítja az 1912. LIV. t.-c. 9. §-ához fűzött miniszteri indokolás is, amely szerint a persnkívüli eljárásokban is azokat az általános szabályokai alkalmazták, amelyeket a perrendtartás a peres eljárásokra nézve megszab, amelyek azonban természetüknél fogva perenkívüli eljárásokra is kiterjednek, így például a szegényjog stb. szabályait. Ennek a gyakorlatnak megfelelően rendelkezik az 1914. évi 72500. M. E. számú rendelet 1. §-a is. (K. I. 415/1927. J. H. I. 7. sz.) 1877: XX. t.-c. 11. §. A vagyontalan kiskorúakat első sorban az atya, ha az erre magában nem képes, vele együtt az anya, ha atya nincs, vagy arra teljesen képtelen, az anya, végre a nagyszülők tartoznak eltartani és neveltetni. A törvénytelen gyermek tartását és nevelését tárgyazó kötelezettségre nézve a fennálló jogszabályok érintetlenül hagyatnak s e kötelezettség iránt, ha az vitássá válik, a bíróságok határoznak. Az anya azonban addig is, mig a tartási és nevelési kötel3*