Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

194 Szegénységi jog. tett nyilatkozata a bíróságokra kötelező. E nyilatkozatot kétség esetében hivatalból kell kikérni. Mi. A Pp. a szegénységi jog megadását két feltételhez köti. Az első feltétel: a fél vagyoni helyzete. A Pp. zsinórmértékül általánosságban fenntartja az illetékszabályoknak azt a meghatározását, hogy szegény az a fél, akinek jövedelme nem haladja túl a lakhelyén szokásos közönséges napszámot, Nagyobb költséggel járó perekben azonban ez a szabály méltánytalan lehet olyan felekre nézve, kiknek jövedelme meghaladja ugyan a közönséges napszámot, de különös családi viszonyaiknál fogva az esetleg tetemes perköltség viselésére nem elegendő. A 112. §. ilyen kivételes esetekben felruházza a bíróságot azzal, hogy a félnek a szegénységi jogot akkor is megadhassa, ha a perköltséget nem fedezheti a nélkül, hogy saját és ellátásra jogosított hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne. Hogy a fél kinek elltására van kötelezve, azt a magánjog határozza meg (1877. évi XX. t.-c. 11. §-a). A Pp. itt követi a csődtörvény 5. §-át, mely azokról a személyekről szól, akik irányában a közadós törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva tárásra köteles". A második feltétel, amelyhez a Pp. a szegénységi jog megadását köti, az, hogy a perlekedés ne mutatkozzék már előre teljesen eredménytelennek. Ha a szegénységi jog erre tekintet nélkül adatnék meg, ez oda vezetne, hogy egyesek perlekedési viszketegből a bíróságot alaptalan perekkel halmoznák el, az ellenfélnek esetleg mrg nem téríthető költséget okoznának és az ügyvédeket is hiába való teendőkkel terhelnék. Az az aggály, hogy a bíróság az által, hogy az ügyet már előre olyannak tekinti, melynek megindítása egészen eredménytelen vagy nem az, az ügy eldöntésének praejudicálna, nem fogadható el alaposnak, mert a bíróság a végleges döntésnél más, a tárgyalás alapján kifejtett teljes tényállással áll szemben. Gyakori visszaélés az, hogy a követelést vagyontalan egyénre engedményezik és ezzel pereltetik, hogy szegénységi jogot nyervén, költség nélkül vihessék a pert. Ennek a megakadályozását célozza a 112. §-ba felvett rendelkezés. Külföldiek szegénységi jogáról az 1909: XIV. t.-cikkel becikkelyezett hágai nemzetközi egyezmény IV. része 20—23. cikkei és a 9000/909. IM. sz. Végr. rend. V. rész? 42—47. §-ai rendelkeznek. Csak a hozzátartozók köteles tartását tartja a 112. §. szem előtt. Külföldi vagyontalan perlekedők viszonosság esetében szintén kapnak szegényjogot. (1600/915. I. M. sz. r.) Perköltségbiztosítékra sem kötelesek. Irányadó az állampolgárság, nem a lakhely. Viszonosságunk van azokkal az álamokkal, melyekkel