Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 110. §. 11)1 személy cselekményei hatálytalanok és ehhez képest a meghatalmazás nélkül indított kereset végzéssel hivatalból visszautasítandó, a meghatalmazás hiányának egyéb eseteiben pedig a fél meg nem jelentnek tekintetvén, ellene a meg nem jelenés következményei alkalmazandók és egyúttal mind a két esetben a fél helyett el/árt személy az ellenfélnek okozott költségben elmarasztalandó. A fél a meghatalmazás hiányát nem érvényesítheti, ha a meghatalmazást csak szóval adta is vagy az eljárást akár kifejezetten, akár hallgatólag jóváhagyta. Hiány alatt nemcsak a meghatalmazás nem léte, hanem annak hiányossága, pl. tanuk hiánya (100. §.) avagy a 95. §-ban meghatározott viszony fenn nem forgása stb. is értendő. A Pp. az ügyvivő által nyújtandó biztosíték útján is gondoskodik arról, hogy az ellenfél az eljárás folytatásával ne károsodhassék és hogy a hiány pótlására adott engedelem ne váljék szándékos halasztások forrásává. A bíróságnak az a szabad belátása, melynek alapján a meghatalmazás nélkül fellépett személyt egyelőre az eljárásban való részvételre bocsátja, nem lehet önkényes, hanem a körülmények mérlegelésével kell a bírónak megállapítania, hogy a meghatalmazás fennforgása valószínű-e. Ilyen cautelák mellett annál kevésbé kell visszaélésektől tartanunk, mert azok ellen a 110. §-nak az a szabálya, hogy a fél helyett eljárt személy az okozott költségben elmarasztalandó, hathatós védelmet nyújt. A meghatalmazás hiányának igazolására megszabott eljárás egyébként hasonló ahhoz az eljáráshoz, melyet a 75. §. a törvényes képviselet hiányának igazolására megállapított. Jegyzet. A meghatalmazás hiányának hivatalból figyelembevétele: a keresetlevél elintézésekor: 140., 141. §§.; a fellebbezési eljárásban: 505. §. 2. p.; a felülvizsgálati eljárásban 540—543. §§.; ez alapon perújítás: 563. §. 5. p.; 564. §. A meghatalmazás szabályszerűsége mindig hivatalból vizsgálandó. (Sz. 900. jan. 17. 99. G. 192. T. IV. 676.) A külföldi ügyvéd ellenjegyzése ügyvédi ellenjegyzésnek tekinthető nem lévén, hivatalosan visszautasítandó olyan írásbeli beadvány, mely a kir. bíróságokhoz külföldi ügyvéd ellenjegyzése mellett adatott be. (B. 40.365/85.) Ügyvéd nevének nedves bélyegzővel történt lenyomata ellenjegyzésnek nem tekinthető. (Gy. 923. 1907. szept. 2. S. T. 51. sz. T. XII. 386.) Ügyvédi ellenjegyzés hiányát az ügyvéd nevének a külzeten nyilván idegen kézzel történt megjelölése nem pótolja. (Gy. 1907. okt. 10. G. II. 97. 18. T. XII. 395.)