Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 91—92. §§. 173 tatni. A pernyertes félnek a letett összeget oda kell ítélni és a perevsztes igénylőt az adósnak okozott költségben is el kell marasztalni, ideértve a letétel költségét is; az alaptalanul okozott költségben azonban az adós ilyenkor is marasztalandó. Az ellen a végzés ellen, amellyel a bíróság az adóst a perből elbocsátja, felfolyamodásnak van helye. Mi. Gyakran megtörténik, hogy azt a követelést, amelyért az adóst beperlik, a felperesen kívül más is, pl, mint engedményes, vagy örököstárs, a maga részére igényli; ilyen esetben az adós akkor sem teljesíthet fizetést, ha a követelést elismeri, mert nem tudja, hogy a többi igénylő közül melyiknek fizethet jogosan, az adós tehát idegen személyek közötti vitának lenne az áldozata, ha nem szoríthatná a pert azokra, akik között a vita van. Módot kell tehát neki adni arra, hogy a harmadik igénylő perbe vonása s a követelés letétele útján a perből szabadulhasson. Erre nyújt lehetőséget a 92. §-nak a rendelkezése, amelyhez hasonló szabályt a végrehajtási törvény (1881: LX. ,-c.) 82, §-ában is találunk. Habár az igénylőnek a perbevonása perbehívás útján történik, a perbehívás nem eredményez ezúttal mellékbeavatkozást, mert az igénylő nem a perbehívó védelmét vállalja el, hanem a maga részére igényli a követelést; inkább főbeavatkozásról van itt szó, mely azonban nem a 83. §. szabálya szerint keresettel, hanem a szóbeli tárgyaláson kijelentett belépéssel történik. Minthogy az eredeti adós kötelezettségének a bírói letétellel eleget tett, a per az ő elbocsátása után már csak az igénylők között folyik tovább és annak tárgya csak az, hogy a letett összeg kinek ítéltessék oda. Amennyiben az adós a pernek nem volt oka, költségének megtérítésére joga van, ha azonban a költséget alaptalanul ö okozta, pl. a követelés fennállását előbb tagadta, az ennek következtében felmerült költségben őt kell elmarasztalni. Aki a jogosult személyére nézve alapos kételyben van, a tartozást fizetés helyett letétbe helyezheti. A Pp. 92. §-a csak jogot ad alperesnek ahhoz, hogy a tartozás letétbe helyezése és a harmadik igénylő perbehívása mellett a perből kilépjen; de a jog nem gyakorlása nem zárja el alperest attól, hogy a felperessel szemben önállóan védekezhessék. (Bp. tábla P. IV. 11.253/1915. Pdt. II. 92.) A Pp, 92. §-a szerint a perből való elbocsátásnak az a feltétele, hogy a beperelt adós a követelés összegét, az igénylők javára, a visszavétel jogáról való lemondás mellett, bírói letétbe helyezi; s a követelés összege alatt nemcsak a tőkeköve-