Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

110 PerKepesseg. vagy törvényes képviselője a peri személyesen viheti-e, avagy .köteles-e meghatalmazott (különösen ügyvéd) által cselekedni. A 2—4. alattiaknak párdarabjai a magánjogban a jogképesség, a rendelkezési jog és a cselekvőképesség. Vegyük sorra ezt az öt kérdést egyenként. II. A polgári per fogalmi elemei a felek (felperes és alperes) és a bíróság. Felperes az, aki a maga nevére (javára) szóló ítélet formájában nyújtandó jogvédelmet kér; alperes az, aki ellen a jogvédelmet, az ítélet meghozatalát kérik; a bíróság pedig az államnak az a szerve, amely a jogvédelmet nyújtja. Miután egymás ellen kérnek jogvédelmet, fogalmi képtelenség, hogy ugyanaz a fél egy személyben egyazon perben felperes és alperes is lehessen (4251/1914. Pdt. II. 43.). Arra nézve, hogy ki a peresfél, irányadó az, hogy ki van peresfélként a keresetlevélben megnevezve és hogy kinek szól és kinek kézbesítendő az idézés. Annak, hogy valaki peres fél, az a perjogi jelentősége, hogy a pernek mint közjogi viszonynak a hatása (perfüggőség) és az ítélet hatása is közvetlenül a peresfeleket érinti. Ha kiderül, hogy nem létezik az, aki felperesként fellépett, illetve alperesként perbevonatott, úgy peresfél hiányában az eljárás megszüntetendő. III. A perbeli jogképesség abban áll, hogy az, akinek jogképessége van, a perben félként szerepelhet. Ez a perbeli jogképesség, amelyet a Pp. 70. §-a szabályoz, a gyakorlatban rendszerint összeesik a magánjog szerinti jogképességgel. „Ügyfél a perben rendszerint az lehet, aki az anyagi magánjog szerint jogképes, tehát természetes vagy jogi személy. Kivételesen perben állhat olyan közös elnevezésű személyösszesség is, mely jogi személyiséggel felruházva nincs (közkereseti, betéti társaság, közös legelők társtulajdonosai), ha neki valamely külön jogszabály (K. T. 63. §. 1913: X. t.-c. 1—3. §.) az ügyfélképességet kifejezetten megadja. Mindazonáltal olyan személyek, akiknek magánjogi jogképessége nem teljes, pl. egyházak, szerzetesek stb., mégis teljes perbeli jogképességgel bírnak." (Kovács: Kommentár II. kiadás 247. 1.) Ha valamelyik félnek perbeli jogképessége nincs, a per létre nem jöhet. Az ilyen fél javára vagy ellen hozott ítélet végre sem volna hajtható, mert akinek a magánjog szerint nem lshetnek jogai és kötelezettségei, azt az ítélet sem ruházhatja fel azokkal. A perbeli jogképesség hiánya esetében tulajdonképen nincs peresfél, ennélfogva a Pp. (75., 180., 465., 466., 505., 540—543. és 563. §-aiban) a perképesség hiányainak következményeit olykép szabályozza, hogy ezen perelőfeltétel hiánya a per bármely szakában hivatalból veendő figyelembe, nem pótolható és miatta az eljárás megszüntetendő (Pp. 75. és 180. §. 6.) A további részleteket és az idevonatkozó joggyakorlatot a Pp. 70. §-a kapcsán közöljük.