Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 79. §. mázott visszaverő erőszak mértéke nem fedi egymást, sőt a vádlott ölési cselekményében jelentkező többlet erőszak túlzó megtorlásra mutat, amire a vádlottnak joga nem volt, amelyért tehát büntetőjogi felelősséggel tartozik. (K. 6535/1924. — B. XIX. 5.) 36. Nem állapítható meg jogos védelem azzal szemben, ki a támadót megölte, holott módjában állott volna a támadást kevésbé veszélyes eszköz alkalmazásával elhárítani. (K. 6137/1924. — Bj. LXXVII. 66.) 37. Megsemmisítés a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján és felmentés a 326. §. 3. pontja értelmében, mikor a Kúria úgy találta az alsófok által megállapított tényekből, hogy a vádlott akkor, midőn védelméül követ kapott fel s azt üldözői felé hajította, a helyzet természeténél fogva az ösztönszerű védekezésnek csak azzal a mértékével élt, mely tárgyilagos szempontból is az őt fenyegető veszély elhárítására szükségesnek mutatkozott. (K. 6284/910. - B. IV. 175.) ' 38. Azon ténymegállapítás mellett, hogy a sötétben, ittas állapotban, gyanútlanul távozó vádlottat a sértett támadta meg váratlanúl, hogy a tettlegesség kezdeményezője az elhalt volt, hogy a sértett tettleges támadása folytán kölcsönös dulakodás keletkezett, e közben a vádlott és a sértett földre estek, hogy a dulakodás alatt a vádlott súlyos testi bántalmazást szenvedett s hogy a sértetten a szúrás a földön való hempergés közben ejtetett: helyesen következtetett a kir. tábla arra, hogy a vádlott a támadást magára nézve veszélyesnek és közvetlennek ismervén fel, a jogtalan és fenyegető támadás elhárítására a védelem jogos és szükséges volt s így a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámíthatóságot kizáró ok fennforog. (K. 941/1910. — B. IV. 84.) Megszűnt támadást követő cselekmény. 39. Kétségtelen, hogy csak az a védelem jogos, mely a megtámadás elhárítására szükséges és ha a sértett a támadással felhagyott, a további védekezés szükségtelen; de másrészt az is nyilvánvaló, hogy a jogtalanúl megtámadott mindaddig jogosított védekezni, amíg a további támadás veszélye el nincs hárítva. A Kúria megállapította a jogos védelem esetét, mert vádlottnak alapos oka volt feltételezni, hogy őt a sértett továbbra is bántalmazni akarja, mihez képest vádlott továbbra is a jogos védelem terén állott. (K. 1922/1911. — B. V. 114.) 40. Aki a sértettet annak lefegyverzése után bántalmazta, amikor további bántalmazástól már nem kel-