Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)
52 Btk. 75. 4. A szándék szempontjából irányadó annak tudata és előrelátása, hogy a vádlottnak szabad akarattal tervbe vett cselekménye a köztapasztalat szerint milyen eredményre fog- vezetni vagy vezethet. (K. 7994/1928. — B. XXII. 36.) 5. A bántalmazási szándék, ha nem is irányul határozott személy ellen, kizárja a gondatlanságot. (K. 8504/1904. — B. H. T. IV. 291.) 6. Dolus eventualis az, mikor a tettes célja kisebb jogsértésre irányul, de magáévá teszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. Tehát nem forog fenn dolus eventualis, mikor arról van szó, hogy a cselekmény csak a sértett bizonyos magatartása mellett lesz végrehajtható. (K. 5062/1921. — Bj. LXXIV- 113.) L. az egyes tényálladékokat is. L. a 81. és 82. §-okat is. Gondatlanság. L: L. különösen a Btk. 290. és 310. §-aihoz fűződő gyakorlatot. 7. A büntetendő gondatlanság fogalma a felelősségre vonható embernek oly szándékos cselekményét, vagy mulasztását feltételezi, amelynek esetleges jogsértő eredményét az élet közönséges tapasztalatai szerint a cselekvőnek vagy mulasztónak ismernie kellett, vagy ismernie lehetett; ám a cselekvő az eredménynek ezzel a lehetőségével — bár azt nem akarta — nem is törődött. A felelősségnek jogi alapja tehát annak az általános és természetes emberi kötelezettségnek elmulasztása, amelynél fogva mindenki köteles előre számolni azokkal a következményekkel is, amelyek cselekményéből vagy mulasztásából másokra származhatnak. (K. 562/1922. — B. XV. 49.) 8. A büntetőjog szempontjából gondatlanság alatt az akaratnak olyan cselekményre vagy mulasztásra való elhatározását kell érteni, amelynek törvénybeütköző, jogellenes eredményét a tettes nem vette ugyan tudatába, annál kevésbbé célba, de annak, vagy olyanféle eredménynek bekövetkezését, aminő magatartása folytán valósággal bekövetkezett, kellő figyelem és megfontolás mellett előreláthatta és más magatartással el is háríthatta volna. (K. 364/1908. — B. II. 113.) 9. Téves a kir. ítélőtábla ítélete indokolásának az a kiindulópontja, hogy gondatlanság miatt büntetőjogi felelősség csak az ellen állapítható meg, aki előre látta