Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 75. 51 9. A megállapított tények szerint E. Gy.-nek vád lottal való egyetértő közreműködése nélkül a csalás véghezvihető sem lett volna s így a büntethetőséget súlyosbító az a körülmény, hogy E. Gy. a sértettnél alkalmazásban állott, oly tárgyi körülménye volt a bűncselekménynek, mely P. P. vádlottra is kihat. (K. 1286 1912. — B. VI 74.) 10. A közös háztartásban való élés nem személyes tulajdonság, hanem tárgyi vonatkozásban álló viszonya a közös háztartásban élőknek s így az a Btk. 74. §-a alá nem vonható. (K. 24,861/1911. — B. V. 104.) 11. A hivatali viszony a Btk. 381. §. 2. pontja szerinti csalásnál osztható személyes körülménv. (K. 3928/1921. — Bj. LXXIV. 161.) L. még az egyes tényálladékokat. VI. Fejezet. A szándék és a gondatlanság. 75. §. Bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a vétségekre is, kivévén, ha a gondatlanságból (culpa) elkövetett cselekmény, a törvény különös részében vétségnek nyilváníttatik. Szándékosság. 1. Aki oly cselekedetet visz véghez, amelyről tudja, vagy amelyről tudnia kell, hogy az rendszerint másnak halálát okozza: az e cselekedetet éppen azon eredményeért hajtotta végre, tehát azon eredményt okvetlenül akarta. (K. 11.411/83. — Bj. VII. 284.) 2. Azon egyén ellenében, aki valamely jogsértő cselekedetnek az élet tapasztalatai szerint rendszerint előálló valószínű következményét előre látva, azon jogsértő cselekedetet öntudatos állapotában foganatosítja: az észtan helyes szabályai szerint megálapítottnak kell elfogadni, hogy az által foganatosított jogsértő cselekedettel rendszerinti okozatos összefüggésben levő, általa előrelátott következményt szándékozta okozni. ÍK. 604 85. - Bj. X. 102.) 3. A kellő meggondolás nélkül, de tudva és akarva elkövetett cselekmény nem azonos a büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlansággal. (K. 191/1910. — B. IV. 64.) 4*