Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

50 Btk. 74. §. vett cselekmény megvalósításában részt vehet más is, de saját egyéni fizikuma alapján, ami oszthatatlan, teljesen belső és az egyéntől el nem választható. (K 5062/1921. — B. XV. 24. — Bj. LXXIV. 113.) 3. A szándék foka, így különösen a gyilkosságnál a praemeditatio a részesekre ki nem terjedő személyes körülmény. (K. 8461/1927. — Bj. LXXX. 99.) 4. Az, vájjon vádlott a cselekmény elkövetésekor erős felindulásban volt-e vagy sem (Btk. 281. %.), mint merőben személyes lelkiállapot, minden tettes és részesre önállóan vizsgálandó s állapítandó meg és az a körülmény, hogy az esküdtek a bűncselekmény tettesére az erős felindulást megállapították, a részesre, a Btk. 74. §-át figyelembe véve, ki nem terjed. (K. 2233/912. — B. VI. 86.) 5. Mindkét alsófokú bíróság tévedett abban, hogy L. J. vádlott cselekményét A Btk. 338. §-a szerint minősítette, mert az a megállapított tény, hogy V. M. lopásért már háromízben volt büntetve és az utolsó lopás elkövetését megelőző büntetés kiállása óta tíz év még el nem telt, csupán az ő személyével összefüggő olyan körülmény, mely a Btk. 74. §-ának rendelkezése szerint a többi tettes vagy részesre nézve tekintetbe nem vehető. (K. 6360 913. — B. VII. 214.) 6. A visszaesés nem osztható személyes körülmény. Amennyiben tehát az alapcselekmény visszaesés címén minősül bűntetté, ez az orgazdaság minősítésénél abban az esetben sem vehető figyelembe, ha az orgazdának erről tudomása volt. (K. 211/1928. — Bj. LXXXI. 93.) 7. A Btk. 336. §-ának 7. pontjában említett „szolgálati viszony" oly alanyi körülmény, mely a Btk. 74. §-a szerint csak arra a tettesre, illetőleg részesre hat ki. akire nézve fenforgott. — (K. 6949/908. — B. III. 40.) Személyes körülmények kihatása a részesekre. 8. Aki a szülőt szándékosan reábírja arra, hogy ez nőgyermekét vele (a reábíróval) való nemi közösülésre csábítsa, a Btk. 247. 4-ának 1. bekezdésében meghatározott bűntettben való felbxíjtási részesség miatt büntetendő. A felbújtó felelőssége szempontjából közömbös az, hogy a szóban levő bűntett tettese csak a csábított nőgyermek szülője lehet; ennek csupán az a jelentősége, hogy a tettesnek ezen személyes tulajdonsága nélkül a bűntett létre nem jöhet, viszont az ily személyes tulajdonság kihat az oly részesre is, akiben az nincs meg. (K. 1917. okt. 25. - 3092. — B. XI. 163.)