Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

42 Btk. 68. §. 1. Vádlott a kérdéses lopás véghezvitelét nem valamely akaratától független akadály miatt nem végezte be, hanem annak véghezvitelétől azon oknál fogva állott el, mert az általa feltört helyiségben pénzt nem vélt feltalálhatni, ennélfogva a lopás véghezvitelétől történt elállása önkéntesnek lévén tekintendő, ugyanezen lopás kísérletének vácija alól a Btk. 67. §-ának 1. pontja értelmében fel volt mentendő. (K. 16.298/87. Bj. VI. 107.) 2. Azokban az esetekben, midőn a bűntett elkövetésére létrejött szövetséy önálló büntetendő cselekmény, a tettes elállása a bűntett véghezvitelétől nem szünteti meg a szövetségnek, mint ilyennek megbüntetését. (K. 5274/1883. — B. H. T. I. 253.) 3. A Btk. 67. §. 1. pontja címén büntetlenség nem állapítható meg, mikor a vádlott a méregből bizonyos adagot naponta beadott a megölni szándékolt egyénnek, de midőn az a méregtől beteg lett, a méreg beadásától elállott. (K. 6056/1918. — Bj. LXXII. 30.) 68. §. Ha a kísérleti cselekmény, mint ilyen, a 67. § értelmében büntetés alá nem vonható, azonban már magában véve valamely büntetendő cselekménynek tényálladékát képezi, ennek megbüntetését a 67. § intézkedése ki nem zárja. 1. Vádlott azon cselekménye, hogy nyitott ablakon át egy kereskedő zárt boltjába bement, hogy valamit lopjon, ott a pénzes fiókot kihúzta, az egy-két forintnyi aprópénzkészletből egy 20 krajcárost kezébe vett, de azt nyomban, megbánva tettét, önként visszadobta s azon az ablakon, melyen át jött, kimászva, távozott, a lopás kísérletének bűntettét képezi, mely azonban a véghezviteltől való önkéntes elállás folytán a 67. 1. pontja szerint nem büntethető. Vádlott cselekményében azonban a 330. §-ba ütköző magánlak megsértésének hivatalból üldözendő bűntette tárgyilag megvalósult. (K. 6657/1893. — M. f. h. V. 43.) 2. Vádlott, ki sértett ellen kést ragadott, de mielőtt azt bántalmazásra emelte, önként átengedte neki: a 67. alapján felmentetett, a Kbtk. 41. §-ába ütköző kihágás miatt azonban elítéltetett. (Bj. XXXII. 246.)