Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

22 Btk. 31—35. házra ítéltetett: egy évig, — a három évnél rövidebb időre elítélt pedig: büntetése tartamának egy harmadrésze alatt,— a fegyházi szabályokban meghatározott látogatások, az iskola, az istentisztelet és a szabad levegőn időzés (31. >§.) kivételével, — mindenkitől elkülönítve, éjjel és nappal magánelzárásban tartatik. A magán-elzárásban levő fegyenc kiszabott munkáját zárkájában tartozik teljesíteni. 31. §. Az egészséges fegyencek különbség nélkül, a magánelzárás alatt levők azonban a többiektől elkülönítve, a fegyház területén belül, a szabályokban meghatározott módon és őrizet alatt, naponként egy órát a szabad levegőn töltenek. Ezen idő, egészségi tekintetből az orvos véleménye alapján, az igazgató által egy órával meghosszabbítható. 32. §. A magánelzárás nem alkalmazható: ha a fegyenc testi vagy szellemi épségét közvetlenül veszélyezteti; s félbeszakítandó, mihelyt ily veszély jelenségeit az orvos észleli és bejelenti. 33. §. Ha a magánelzárás az előbbi szakaszban meghatározott okból, a büntetés kezdetén nem foganatosíttatott, vagy félbeszakíttatott: az, amennyiben a félbeszakítás okai megszűntek, a büntetés tartamának első felében utólag alkalmazandó. A büntetési idő első felén túl, fegyelmi büntetés esetét kivéve, magánelzárásnak nincs helye. 34. §. Azokra, akik életfogytig tartó fegyházra vannak ítélve: a magánelzárás csak a büntetés megkezdésétől számítandó tíz év alatt, — azontúl pedig csak mint fegyelmi büntetés alkalmazható. 35. §. Akik államfogházra ítéltetnek el (államfoglyok), külön országos fogházban, és amennyire a helyi viszonyok megengedik, éjjel elkülönítve, nappal pedig többen együtt őriztetnek. Az állam-