Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)
i46 1913:XXXIV. t.-c. 2. és hivatalvesztéssel büntetendő. Aki az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt nyomtatvány útján, vagy pedig irat vagy képes ábrázolat közszemlére tételével, vagy nyilvánosan szóval követi el, vétség miatt három évig terjedhető fogházzal, továbbá a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és hivatalvesztéssel büntetendő. I. A pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezés a II. Bn. 3. §. folytán hatályát vesztette. 1. A király tiszteletére kitűzött zászló tüntetésszerű bevonása a tiszteletlenség- nyilvánosságra hozatalával egyértelmű, mert ebben a tényben a tisztelet megadásának megbánása, de egyszersmind annak megtagadása a legszembeötlőbb módon nyilvánul meg. (K. 1908. szept. 29. — 6443. — B. II. 248.) Sértési célzat. 2. Királysértés vétségének tényálladékához a vádlott részéről külön sértő szándék nem szükséges, elég annak a felismerése, hogy a nyilatkozat sértő. (K. 1914. jón. 24. 4464. — B. VIII. 196.) 3. A kormányzósértésnek nem eleme a különös sértési szándék, a sértési célzat, elég a tiszteletlen, sértő nyilatkozat tudatos használata. Sértés kérdés alakjában éppúgy elkövethető, mint állító vagy másféle mondat alakjában. (K. 5677/1924. — B. XIX. 79. - G. XIX. 332.) 4. A kormányzó nevének meggyalázó kifejezéssel kapcsolatos használata a kormányzóval szemben is tiszteletlenséget tartalmaz és mert a sértési célzat nem eleme a kormányzósértés vétségének, hanem elegendő a sértést tartalmazó kifejezés tudatos használata vagy ilyen sértő cselekmény tudatos elkövetése és ezzel az államfő iránt tartozó köteles tisztelet tudatos megsértése. (K. 5645/1924. — B. XIX. 78. — G. XIX. 331.) 5. A király megsértésének vétsége csupán akkor állapítható meg, ha a sértés közvetlenül a király személyére vagy tényére vonatkozik; a fennálló törvény ellen való kifakadás, ha a király személye sem kifejezetten, sem burkoltan megemlítve nem lett, nem esik az 1913. évi XXXIV. t.-c. 2. §-a alá. (K. 452/1915. - B. IX. 118.)