Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 121-122. %. 139 2. húsz év elteltével, ha az ítélet tíz évet felülhaladó határozott idejű fegyházat vagy államfogházat; 3. tizenöt év elteltével, ha az ítélet öt év és tíz év közötti szabadságvesztés-büntetést; 4. tíz év elteltével, ha az ítélet a 3. pont alatt meghatározottnál kisebb büntetést állapított meg. Vétség miatti elítéltetés esetében a büntetés végrehajtása öt év elteltével évül el. 1913:VII. t.-c. 73. §. A fiatalkorú ellen megállapított büntetés végrehajtását az elévülés, ha tíz évnél hosszabb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg, húsz év elteltével, — ha tíz évi fogházbüntetés állapíttatott meg, tizenöt év elteltével, — ha tíz évnél rövidebb, de öt évnél hosszabb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg, tíz év elteltével, — ha államfogház-büntetés vagy öt évnél rövidebb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg; öt év elteltével zárja. ki. 121. §. Az elévülés azon napon kezdődik, amelyen az ítélet jogerőre emelkedett, ha pedig a büntetés végrehajtása már megkezdetett: azon napon, amelyen az, az elítéltnek megszökése által félbe: szakíttatott. J.: Az elévülés félbeszakadására v. ö. a 108. §. jegyzeteit. 122. §. A szabadságvesztés-büntetés mellett megállapított pénzbüntetés a főbüntetéssel együtt évül cl. J.: A kihágás miatt kiszabott pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés, ha ugyanazon ítéletben van megállapítva, melynek alapján az elítélt a bűntett vagy vétség miatt reá kiszabott szabadságvesztésbüntetését tölti, az utóbbi büntetés tartama alatt nem évül el. (43.0] 1/1891. I. M. R.)