Vincenti Gusztáv - Borsodi Miklós (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1941)

48. §. a végrehajtást szenvedő bírlalásában levő ingóságok feltétlen lefoglalását megengedő szabálya nem érvényesülhet akkor, ha a bírlalásból folyó tulajdoni vélelmet a mindennapi élettapasztalaton alapuló más vélelem megdönti. (Bp. tsz. 4943' 1918. sz., Ptjt. I. 13.) 4. Ha a társas üzlet tényleges bírlalatában a cégjegyzésre egyedül jogosított végrehajtást szenvedő találtatik és a foglalás ellen is egyedül ő tiltakozik: az 1881: LX. tc. 48. értelmében ebben az üzletben talált ingóságok feltétlenül lefoglalhatók. Szabálytalan tehát a kiküldöttnek az üzletben talált ingóságok összeírását megtagadó s a végrehajtást csupán végrehajtást szenvedőnek a cégtől járó fizetésére, jutalékára, haszonrészére és a társasági szerződés alapján járó minden CL követelésére foganatosító eljárása. (B. 1908. aug. 10. 6122/1908. sz., Ű. D. 383. 1.) Más bírlalásában lévő ingók lefoglalása. 1. Az 1881: LX. tc. 48. §-ában szabályozott abban az esetben, ha a végrehajtást nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak bírlalásában levő ingóságokra foganatosítják, s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállított vagy több tanúnak, a bírósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószínűsítésére, hogy a foglalás alá vonható ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, alkalmas bizonyítéknak tekintendő. (Mv. t. 1904. nov. 12. — dec. 17. — 8. sz. polg. dönt.) 2. A bizonyítékokat, amelyek valószínűsítik, hogy a harmadik bírlalatában lévő ingók v. szenvedő tulajdonai, a foglalás alkalmával kell előterjeszteni: nem elegendő, ha azokat utólag terjesztik elő. (Bp. tvsz. 18.169/1932.) Az 1881: LX. t.-cikk 48. §-a értelmében a végrehajtást szenvedő tartozása fejében másnak bírlalásában levő ingóságok a felhívott törvényszakasz második mondatában foglalt esettől eltekintve, csak akkor foglalhatók le, ha a birlaló a foglalásba beleegyezik. Ennek a beleegyezésnek, akár szóbeli kijelentésben, akár ráutaló (concludens) tényekben nyilvánul meg, a törvény helyes értelmezése szerint kifejezettnek kell lennie, vagyis határozott kifejezésre kell juttatni azt. hogy a foglalás a birlaló akaratával megegyezik. Ily kifejezett akaratnyilvánítás a fennforgó esetben a végrehajtásnak az 1926. évi január 19-én történt foganatosítása alkalmával a birlaló részéről nem történt, annak pedig, hogy a foglalás ellen nem tiltakozott, a beleegyezésével azonos jelentősége nincs. (C. 1932. máj. 11. — P. VII. 5825/1931.) Grill XXV. 1062. V. ö. 47. §-nál közölt határozatokkal is. 49. §. A házasfelek együttlakásának tartama alatti,