Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

IV a végrehajtási eljárásra is kiható módon szabályoztak, pl. törvényes zálog- vagy elsőbbségi jogot, terhelési tilalmat létesítettek, vagyontárgyakat mentesítettek a végrehajtás alól stb. Végül természetszerűen hatalmasan gyarapodott és részben változott az előző kiadás megjelenése óta a bírói gyakorlat anyaga is. Ilyen körülmények között feladatom ez volt: egyfelől kiválasztani és megtartani az előző — Márkus által összeállított — kiadás anyagából azt, ami hatályát és jelentőségét nem vesztette el, másfelől az eltelt húsz évben keletkezett újabb joganyagot a régibe úgy beilleszteni, hogy ez a gyűjtemény a végrehajtási eljárásra vonatkozó, hatályban levő írott jogot lehető teljességgel és a bírói határozatokat is, azoknak kivételével, amelyek már kétségtelenül meghaladott álláspontot képviselnek, minél nagyobb bőségben tartalmazza. A korábbi törvénynek hatályonkívül helyezett rendelkezései közül csak azokat közöltem — a hatálybanlevőktől leendő megkülönböztetés céljából kisebb és sűrűbb szedéssel —, amelyek a jelzálogjogról szóló 1927: XXXV. t.-c.-nek és a 24.000/ 1929. I. M. sz. rendeletnek életbelépésével, 1929. évi december hó 1-étől kezdve helyeztettek hatályonkívül, minthogy ezek az átmeneti rendelkezések értelmében, az ott meghatározott esetekben még egyideig alkalmazást nyerhetnek és így nélkülük a gyűjtemény hiányos volna. A legnehezebb feladat volt annak a megállapítása, hogy a rendeletekben foglalt jogszabályok közül melyek azok, amelyek sem jogi hatályukat, sem gyakorlati jelentőségüket — alkalmazhatóságukat — nem vesztették el. Ugyanis ezeknek a hatálya, vagy — mint pl. az úgynevezett tanácsköztársaság likvidálása végett kibocsátottaknál, feladatuk betöltése következtében — további alkalmazhatósága sok esetben anélkül szűnt meg, hogy ezt újabb rendelet kifejezetten elrendelte volna. Adott esetben a bíróságnak feladata lesz annak elbírálása, hogy ezek a