Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

V rendelkezések hatályban vannak és alkalmazást nyerhetnek-e; a jogszabálygyűjtemény szerkesztője, nézetem szerint, túllépné hivatása körét, ha etekintetben a bírói döntésnek elébe akarna vágni. Azért ezen a téren is elsősorban a teljesség követelményét tartottam szem előtt és csak azoknak a rendelkezéseknek a közlését mellőztem, amelyekről azt, hogy joghatályuk, vagy alkalmazhatóságuk megszűnt, kétséget kizáró módon lehetett megállapítani. A könyvnek előre megszabott terjedelme nem engedte meg, hogy az annak anyagához tartozó, vagy vele összefüggő minden írott jogszabályt egész terjedelmében közöljek; egy részüknek a jegyzetekben való megemlítésével kellett beérnem. Ezt az eljárást követtem általában a kevésbbé jelentős vagy nagyrészt időszerűtlenné vált rendelkezések tekintetében és hellyel-közzel a fontosabbak közül is olyanokra nézve, amelyek nagyobb terjedelműek és a magyar törvények Grill-féle kiadásának más köteteiben amúgy is feltalálhatók. A joggyakorlat tekintetében megemlítem, hogy — amennyiben elvi tartalmuknál fogva a közlésre alkalmasak — felvettem a gyűjteménybe a trianoni békeszerződéssel elszakított területek bíróságainak, kivált az ottani kir. ítélőtábláknak határozatait is; természetesen csak olyanokat, amelyeket még az elszakítás előtt, mint a magyar bírósági szervezethez tartozó bíróságok hoztak. Ezt helyénvalónak találtam azért, mert, jóllehet kétségtelen, hogy ezek a kir. ítélőtáblák elsősorban az illető kir. ítélőtáblák területének ítélkezését irányították, mégis a különböző határozatgyüjteményekben való közzétételük után. a kölcsönhatás által az az egyetemes magyar jogfejlődésnek is ható tényezőívé lettek. Ennek a könyvnek nyomtatása közben hozta meg és tette közzé a m. kir., Curia a 38. és 39. számú polgári jogegységi döntvényét, amelyeknek tárgya a Vht. 13. §-ában foglalt egyik rendelkezésnek az értei-