Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

— Ppé. 33. §. — 39 Az 1881: LX. t.-c. 3. §-a szerint a kielégítési végrehajtásnak külföldi (tehát osztrák is) bíróságok megkeresései alapján való elrendelésére hivatott hazai bíróságok határozatának megtámadására az a körülmény, hogy az elsőbíróság a végrehajtási zálogjog-bekebelezést elrendelte a nélkül, hogy elsősorban ugyanazon végzésben a végrehajtást is kifejezetten elrendelte volna, miután a végrehajtási zálogjog bekebelezésének megengedésében önként érthetően a végrehajtás elrendelése iránti intézkedés is benn foglaltatik, elfogadható alapul nem szolgál. (Ko. 96. máj. 19. 1457.) Annak vizsgálata, hogy a megkereső bíróság helyesen rendelte-e el a végrehajtást, a hazai bíróság jogkörébe nem tartozik; s felfolyamodó az ezáltal netán szenvedett sérelmet csakis az ama bíróságnál beadandó jogorvoslattal érvényesíthetné. (B. 137 90.) Az osztrák-magyar monarchia másik állama bíróságának megkeresése folytán, hazai bíróság által foganatosított végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti kereset érdemleges elintézése a végrehajtást foganatosító hazai bíróság hatáskörébe tartozik. (B. 2. sz. t. ü. hat.) — Azonos: B. 92. okt. 7. 28.297. Ha a végrehajtás osztrák tőzsdebíróság ítélete alapján osztrák bíróság által rendeltetett el, illetőleg ennek megkeresésére magyar bíróság által engedélyeztetett, foganatosíttatott és az illető ítélet alapján végrehaj tásilag érvényesíteni kivánt igény, játék vagy fogadás gyanánt tekintendő különbözeti ügyleten alapszik, a végrehajtást engedélyező magyar bíróság által a végrehajtást szenvedő kérelmére a végrehajtás megszüntetendő; azonban ez a kérelem csakis kereset útján érvényesíthető, az ilyen keresetre pedig a perbeli alakszerűségek, a felebbvitel módja és ennek megengedhetősége tekintetében azok a rendelkezések alkalmazandók, amelyek a végrehajtási törvényben a 30. §-ban meghatározott keresetekre nézve foglaltatnak. (C. 1906. jun. 22. I. G. 93.). Ausztriával szemben az osztrák, illetve magyar tőzsdebíróság hatásköre kikötésének érvényességére nézve a viszonosság fennáll. (C. 1916. febr. 29. P. II. 8538/1915. sz., P. dt. II. 197.) Az a körülmény, hogy a per tárgyának értéke nem haladta meg az ötven koronát, az osztrák bíróság végrehajtási megkeresésének elutasítását nem eredményezheti, mert az adós lakhelyén alapuló községi bírósági illetékesség nem kizárólagos. (Bp. törvényszék, 21. P. 6100/1915. sz., P. dt. II. 220.) Az Észak-Amerikai Egyesűit Államok és Magyarország közt bíróságaik ítéleteinek érvényességét kölcsönösen elismerő viszonosság nem áll fenn. (C. 1915. febr. 23., P. III. 4670/1914. sz., P. dt. II. 270.) A tőzsdebírósági határozatok kölcsönös végrehajtása te-