Vincenti Gusztáv (szerk.): Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. (Budapest, 1930)

94 - 30. §. — képest indított kereset utján érvényesíthető. (B. 89. febr. 19. 61,929/88.) Felp. a végrehajtás megszüntetés iránti pert a megállapított tényállás szerint azon az alapon tette folyamatba, hogy néhai D. M. édesapja mint a végrehajtató alp.-éknek kiskorúságukban volt gyámja ezek vagyonából a végrehajtást szenvedőnek 1000 forintot adott kölcsön. Midőn azonban a kiskorúak részére a gyámszámadást elkészítette és a kezelése alatt álló vagyont átadta, az egyik gyámolt a végrehajtást szenvedőnél künn levő és végrehajtás alatt álló 1000 frtot, mint értéket el nem fogadta, hanem azt maga a gyám egyenlítette ki, részint készpénzzel, részint kötelezvénnyel és felp. a végrehajtást szenvedővel szemben szavatosságot vállalt a bekebelezett zálogjog törlése iránt, melyre nézve Ítélettel is kötelezve lett. Az 1881: LX. t.-c. 30. §-a értelmében végrehajtás megszüntetés iránti perrel a végrehajtást szenvedő élhet, vele egy tekintet alá esvén örököse vagy birtokutóda. Felp. az előadottak szerint nem végrehajtást szenvedő és így az idézett 30. §. szerint végrehajtás megszüntetés iránti kereseti joggal a végrehajtató hitelezőkkel szemben nem bir, következésképp az ügy érdemi eldöntésénél tekintetbe nem vétethetett a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy a végrehajtás tárgyát képező követelés alp.-ek tulajdonát nem képezi, mert ily kijelentés csak oly perben tehető, mely alp.-ek ellen amiatt indítattik, hogy a néhai apja által teljesített fizetés következtében a követelés az ő tulajdonává vált, erre azonban a jelen kereset nem irányult. A felp. részére hiányzó kereseti jogot az a körülmény sem pótolja, hogy ő az adóssal szemben a végrehajtási zálogjog törlése iránt kötelezettséget vállalt, mert ez a kötelezettségvállalás a végrehajtatok és végrehajtást szenvedő közötti jogviszonyt egyáltalában nem érinti és azon változást nem tett. (C. 1904. I. G. 730. sz.) Az 1903. okt. 5-én kelt végrehajtást rendelő végzés felfolyamodással meg nem támadtatván, jogerőre emelkedett és így B. T. vhajtási jogot nyert, ezzel szemben a végrehajtást szenvedő nem bizonyította, hogy ez a végrehajtási jog a végrehajtató végzést megelőző peres eljárás befejezése után bekövetkezett valamely tény folytán elenyészett volna: ugyanis abbeli állítása, hogy a marasztalási összeget a végrehaj tatónak akár ő, akár egy 3-ik személy kifizette volna, sem a 4., 5. a. okmányokkal, sem a tanuk vallomásaival bizonyítást nem nyert, egyéb oly tényt pedig, amely a végrehajtási jogot elenyésztette volna, nem is hozott fel. Tekintve pedig, hogy a végrehajtást rendelő végzés helyességének a megbirálása a végrehajtás megszüntetése iránti per keretébe nem tartozik: a végrehajtás nem is szüntethető meg abból az okból, hogy a végrehajtást rendelő végzés netalán sérelmesen hozatott volna meg. (C. 1905. jan. 12. 1711/904.)