Szentkuthy István - Térfy Béla (szerk.): Polgárijogi és büntetőjogi határozatok tára. (Budapest, 1942)

Házassági jog. 17 lessége alól, hogy különélő nejének tartásdíjat űzessen. 2716/1927. — P. H. T. V. 730.) Végleges nőtartás. K. 411. E. H. A végleges nőtartáshoz való jog a házcssági kötelékből eredő jog, amelynek hatása a házasság felbontásakor nyilvánul, mivel a házasság felbontásakor válik egyidejűleg érvényesíthetővé. A végleges nőtartás jogi természetében rejlik, hogy — annál a szoros összefüggésnél fogva, amelyben a házasság felbontásával áll, tovább a Ht. 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, amely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvánított férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása és a nem vétkes feleségnek is jövedelme az irányadó — a végleges nőtartási igény, épen úgy, mint a viszontkereset nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása után viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdés (Ht. 85. §. 3-ik bek., 94., 95. §.) magában a házassági bontóperben kerüljön megvitatás, bírói mérlegelés és döntés alá, amikor a bíró abban a helyzetben van, hogy a végleges nőtartás összegének meghatározásánál irányadóul szolgáló körülményeket kiderítse és megállapítsa. Ha tehát a jogerős ítélettel befejezett házassági bonlóperben a feleség nőtartási igényt nem támasztott és jogfenntartással nem élt, utólag végleges nőtartásdíiat többé nem követelhet. (10.926 1915. — P. H. T. III. 411.) III. cím: Rokonság. II. FEJEZET. TÖRVÉNYES SZÁRMAZÁS. K. 16. E. H. A gyermek törvényes származását egyedül a férj van jogosítva megtámadni, és ez a Polgári Jogi Határozatok Tára 2