László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

62 — Csődtörvény. — támadási joga elévült is, a tömeggondnoknak a közönséges magánjog alapján joga van ahhoz, hogy közadósnak a csődnyitás hatályának kezdete után kötött azon ügyletét, mellyel örökségi jutalékát színlegesen eladta, a vagyonbukott csődhitelezőivel szemben való hatálytalanítását szorgalmazza. (C. 2320/1911.) A S. E. T. 28. §-ának 3. bekezdése értelmében a perindítás magánjogi hatályainak fenntartása az illetékes bíróság előtt 30 napon belül indított keresettel csak akkor történhetik, ha a korábban eljárt bíróság illetéktelennek mondotta ki magát. A kir. törvényszéknél megindult per azonban nem ebből az okból szűnvén meg, hanem azért, mert felperes a perléstől a kereset visszavételével elállott. Bármi volt is a kereset visszavételének az indoka, az a magánjogi hatály fenntartása szempontjából nem eshetik azonos elbírálás alá a kereset visszautasításával vagy a pernek illetékesség hiányából való megszüntetésével. A már elévült megtámadási jog érvényesítésére indított kereset tehát el volt utasítandó. (C. 241/1912.) A 37. §-ban foglalt rendelkezés nem magyarázható akként, hogy a már érvényesített megtámadási jog a per folyama alatt elévülés alá nem eshetnék. (C. 6518/1904.) A Cs. T. 37. §-ának a megtámadási jog elévülését megállapító rendelkezéséből, amint ezt az idevonatkozó bírói joggyakorlat is megállapítja, nyilvánvaló, hogy az idézett törvényhely a megtámadási jognak az elévülését és nem csupán az ilyen jog érvényesítésére irányuló keresetek beadásának praeklusiv határidejét kívánta szabályozni. Alaptalan ebből folyóan felperesnek az a támadása, hogy a felhívott törvényszakasz nem anyagjogi szabályt, hanem csak perenkívüli eljárási szabályt tartalmaz. További panasza felperesnek az, hogy a fellebbezési bíróság azért is jogszabálysértéssel utasította el keresetével, mert ha a Cs. T. 37. §-ában szabályozott elévülést anyagjogi elévülésnek lehetne Í9 tekinteni, akkor is a keresetindítással megszakított ezt az elévülést a Pp. 446. §-ában szabályozott perjogi elévülés váltván fel: ennek bekövetkezése előtt keresetével elutasítható nem lett volna. Ez a panasz is alaptalan, mert az alaki jogban a határidők lejártát megállapító perrendi szabályok az anyagi jog által meghatározott elévülési időt illetően alkalmazást nem nyernek. Következéskép a per szünetelésével újból kezdetét vevő anyagjogi elévülés befejezését a perjogi elévülésnek be nem fejeződése meg sem akaszthatja. (C. 1839/1926. PJE.) Bár a kellő időben a csődnyitás napjától számított hat hónapon belül beadott keresettel a Cs. T. 37. §-ában meghatározott elévülési idő meg Í9 szakíttatott, — ez az elévülés a pernek a fentiek szerint több mint hat hónapon át való szünetelése folytán be is fejeződött, a miként ez az állandóan követett bírói gyakorlatban kifejezésre is jut, mert a most idézett törvényhely