László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 1895: XXXVII. t.-c. 28—32. §§. — 699 lánosságban való megjelölését, minden leírás vagy külön elnevezés mellőzésével; c) azon nyilatkozatot, hogy a folyamodó feltalálója a szabadalmazandó tárgynak, vagy hogy ő a feltalálónak jogutódja és az utóbbi esetben: d) a feltaláló nevét, állását és lakhelyét azon okirat megjelölésével, melyre a bejelentő jogát alapítja. 31. §. A bejelentéshez csatolandók: a) a. bejelentési díj lefizetését igazoló állampénztárí elismervény; 6j ha a bejelentést megbízott nyújtja be, az erre vonatkozó hitelesített meghatalmazás; c) a találmánynak leírása két példányban borítékba zárva, amelyen a találmány címe, a bejelentő neve és lakhelye kiteendő; d) ha a bejelentő a feltaláló jogutódja, csatolandó az átruházást vagy átszállást tanúsító okirat is. 32. §. A leírás kellékei a következők: 1. lehetővé kell, hogy tegye azt, miszerint szakértők a találmány tárgyát a leírás alapján minden kiegészítés nélkül előállíthassák. Nevezetesen a leírásnak nem szabad megtévesztő kétértelműséget tartalmaznia, sem pedig az eszközökre, a foganatosítás módozataira vagy a működés sikeréhez szükséges fogásokra nézve valamit eltitkolnia, sem drágább, vagy nem ugyanazon hatással biró szerekre vagy eszközökre hivatkoznia. 2. Azt, ami új és amit a bejelentő, mint szabadalmazandót, védelem alá kíván helyezni, a leírás végén egy vagy több igénypontban fel kell sorolnia. Ha több igénypont van felsorolva, a találmány lényege azonban nem az egyes igénypontokban különkülön felsoroltakban, hanem az összes igénypontokban felsoroltaknak összeségében, vagy azok csoportonkénti összefoglalásában áll: ez a körülmény külön felemlítendő. Az igénypontok felsorolásának hiányait a leírás egyéb részei nem pótolhatják.