László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

118 — Csődtörvény. — HARMADIK FEJEZET. Csődbiztos, tömeggondnok és csődválasztmány. 93. §. A bíróság a csődbiztost rendszerint saját bírói tagjai közül nevezi ki; csekélyebb fontosságú csődökben a csődbiztosi teendőkkel bírói hivatalra minősített törvényszéki jegyző is megbízható. A csődbiztos önállóan vezeti a tárgyalásokat s ellenőrzi azoknak hivatalos működését, kikre a vagyonkezelés ruháztatik. Evégből fel van jogosítva mindazon intézkedésekre és határozatokra, melyek a jelen törvény által a csődbíróságnak fenn nem tartattak. Különösen jogában áll akár szóbeli érintkezés útján a tömeggondnokkal, akár ennek kihallgatása által magának az ügykezelés állásáról tudomást szerezni és szükség esetében a számadások és a kezelésre vonatkozó egyéb okiratok megtekintése mellett, az ügykezelést hivatalosan megvizsgálni. A bíróságok és a hatóságok a csődbiztost, a hatásköréhez tartozó intézkedések végrehajtásában támogatni tartoznak. A csődtörvény nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a csődbiztosnak, illetve küldöttjének eljárása ellen, az előterjesztés hány nap alatt adandó be, s így a dolog természete szerint ez előterjesztés mindaddig elfogadandó, amíg a csődeljárás be nem fejeztetett és a sérelmes eljárás orvosolható. (C. 1247/1903.) 94. §. A csődbíróság a csődbiztos ügykezelését minden időben megvizsgálhatja, tőle az ügykezelés tekintetében jelentést követelhet. Fontos okokból a bíróság a csődbiztostól a megbízást visszavonhatja s helyébe mást nevezhet ki. A csődbíróságnak ezen határozatai ellen jogorvoslatnak helye nincs. 95. §. A tömeggondnokot és szükség esetében annak helyettesét a csődbíróság a saját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. A kirendelendő tömeggondnok személyét javaslatba.