László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

112 — Csődtörvény. — síték letételére felhivatott volna: a csődöt kérő hitelező a tömeg elégtelensége folytán a tömeggondnok munkadíjainak megfizetésére nem kötelezhető; de a csődnyitás folytán szükségessé vált készkiadást, mint olyan, aki csődkérés folytán számolni tartozott azzal, hogy a bíróság a csődöt meg is nyitja s hogy azzal költségek merülnek fel, megtéríteni tartozik. (C. 540/1910.) Az a körülmény, hogy a panaszlottnak ingatlan vagyona jelzálogi bekebelezésekkel túl van terhelve, nem szolgálhat a csőd elrendelésének akadályául akkor, ha a panaszos a csődeljárási költségek fedezetére szükséges és bíróilag megállapítandó összeget bírói letétbe helyezni kész. (C. 917/1914.) Elutasíttatott csődnyitás iránt előterjesztett kérelmével a hitelező, aki a panaszlott ellen, mint az adós örököse ellen lépett fel, mert egyrészt a panaszlott a becsatolt okiratokban levő és az örökhagyótól származottnak állított névaláírás valódiságát és így a követelés valódiságát és fennállását is tagadta, és mert másrészt az a körülmény, hogy a panaszlott a kérdéses tartozást feltüntető hagyatéki leltárt aláírta, az 1894: XVI. t.-c. 47. §-a 2. bek. értelmében arra nézve, hogy a leltárba felvett tartozás fennáll, elismerésnek nem tekinthető, annál kevésbbé a fennforgó esetben, midőn panaszlott a hagyaték ügyének tárgyalásakor panaszos követelésének, mint fenn nem állónak, a leltárból való kihagyását kérte. (C. 1337/1902.) Csődnyitás iránti kérelmével elutasíttatott a panaszos, aki a csődeljárás költségét nem előlegezte, mert nem tette valószínűvé, hogy az ingatlan telekkönyvileg kitüntetett vételárának összegét meghaladó jelzálogi terhek kielégítése után is marad az ingatlanok értékéből elegendő fedezet a felmerülő eljárási költségekre és mert különben sem valószínűsítette, hogy a bekebelezett tehertételek a csődtörvény II. fejezete értelmé ben sikeresen megtámadhatók. (C. 1411/1900.) Hogy a 87. §. 2. bekezdésében meghatározott körülmények között, az ott körülírt eskü letételére panaszlott köteleztessék, annak nem előfeltétele az, hogy panaszos a csődeljárás költségeinek előlegezésére megelőzően sikertelenül felhívassék, mely felhívásnak különben is csak akkor van helye, ha a csődöt kérő eljárási költség viselésére önként késznek nyilatkozik s ott, hol a körülmények olyanok, hogy csődeljárás útján sem volna a hitelezők kielégítésére szolgáló valamely vagyon előállítható, minthogy ily esetben a csődeljárás merőben céltalan volna, kérdéses felhívás tárgyában intézkedés egyáltalán nem is tehető. — Oly esetben, amikor a csődkérvény csak a panaszlott vagyontalansága miatt nem vezethetett sikerre, panaszos a tárgyalás költségében még akkor sem marasztalható, ha panaszlott költségeit a tárgyalás során fel is számítja s abban a panaszosnak elmarasztalását kéri. (Bp. T. 3266/1902.) Felszámolás alatt álló társaság elleni csődnyitási ügyben