László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— Bevezetés. — 15 képtelenek a rosszhiszemű fél ellen kellő oltalmat nyújtani s ennélfogva a felek jóhiszeműségére is építenek mint olyan tényezőre, mely a jogszabály minden hiányosságát elenyésztetni és a gyakorlatban számtalanszor erősebb védelmet tud biztosítani, mint aminőt a legjobb törvény adhat. A jus positivumnak fogyatkozásait tehát az a surrogatum tölti ki, amit Lehmkuhl Ágost S. J. „voller theologischer Schuld"-nak nevez3) szemben a ,,bloss juridischer oder gesetzlicher Schuld"-dal s melynek néha egészen különös jelentősége van, mint például a csődben és a csődönkívüli kényszeregyezségí eljárásban, melyeket a törvényhozó eredetileg kizárólag jóhiszemű és olyan adósok számára kívánt létesíteni, kiknek a gazdasági összeomlástól való megmentése általános szempontokból is üdvös s ennélfogva rendeltetését is mindkettő csak akkor töltheti be jól, ha elsősorban a vagyonbukott, illetve fizetésképtelen adós, de azonkívül mindazok a tényezők és közegek is, amelyeknek és akiknek az eljárás lebonyolításában szerepük van (tömeggondnok, vagyonfelügyelő, kényszerfelszámoló, jogi tanácsadó, OHE. csődválasztmány, csődbiztos stb.) a joginál erősebb erkölcsi felelősség súlyától is át vannak hatva, mert a támadóperek, kifogások, halasztások és biztosítási intézkedések stb. száma csakis ebben az esetben fog az elkerülhetetlenül szükséges számra lecsökkenni, a költségek összege kevesbedni, az eljárás gyorsabbodni és a hitelezőkre eső kielégítési hányad növekedni. Az 1928. évi Országos Magyar Jogászgyülésen a CSŐd^j Lsd, Lehmkuhl (A.) Das bürgerliche Geselzbuch des Deutschen Reiches. Freiburg. 1911. IX. old.