László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

II) — Bevezetés. — fel javítást célzó törekvéseinek. Minthogy azonban az emberi szellem nem csalatkozhatatlan, nem egy ízben megtörténik, hogy valamely reform károsnak bizonyul, amint viszont hosszú időn át fennállott jogelv utólagos megváltoztatásának helyessége annyira szembeötlő, hogy az újabb jog uralma idejében valóságos rejtély­számba megy az, hogy a régebbi helytelen szabályozás miként volt esetleg hosszú időn át fenntartható. A mon­dottak igazolására a céhrendszer eltörlése és az 1875: XXXVII. t.-c. 20.-ik §.-ának az 1908: LVII. t.-c, által történt megváltoztatása szolgálhatnak. A több mint félévezredes multu céhrendszert a XIX. század felfo­gása a kereskedelem és ipar szabadságával össze­egyeztethetetlennek vélvén, azt megszűntette, de né­hány évtized elteltével annak számos egészséges gon­dolatát (szak- és mestervizsga, aranykoszorus címmel való kitüntetés, munkásvédelem, tanoncoktatás, ársza­bályozás, munkaügyi bíráskodás stb.) kénytelen volt újból megvalósítani. Viszont a K. T. 20.-ík §.-ának azt a rendelkezését, hogy üzletátruházás esetén az átvevő csupán abban az esetben felelős, ha a cég addigi kö­telezettségeit magára vállalta, az 1908: LVII. t.-c. csak akkor változtatta meg, midőn már felbecsülhe­tetlen károkat okozott az, hogy évtizedeken keresztül számos üzletátruházás kizárólag azzal a célzattal tör­tént, hogy az adós az üzleti vagyonban rejlő fedezetet a hitelező elől rosszhiszeműen elvonja. III. A jogbiztonság fenntartására kötelezett állam­hatalom a jogrend érdekét szolgáló szabályoknak megalkotásánál nem hagyhatja figyelmen kívül az

Next

/
Oldalképek
Tartalom