László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— K. T. 62. §. — 151 sokra megkívántató készpénzt adja és a másik tag csak munkájával járul és hogy a célba vett közös üzlet eredményét tevő vagyonérték, akár a közös üzlet befejezése előtt, akár ezután és akár a végelszámolás megtörténte előtt, akár ezután kizárólag a készpénzt szolgáltató tag tulajdonába bocsáttassék. (C. 75/ 1903.) Ha alkalmi egyesülésnél a szükséges pénzt csak az egyik tag adta, a másik pedig az árú vásárlásához és az ügylet lebonyolításához a szükséges szakértelmet szolgáltatta, a vállalathoz beszerzett anyag az egyesülés ama tagja tulajdonának tekintendő, aki a pénzt adta. (C. G. 550/1906., 509/1898.) Az egyesülésnek az a tagja, aki az ügylet kötésében részt nem vesz és az eljáró tagnak sem ad megbízást az ügyletnek az ő nevében való megkötésére, részesedése arányában külön tulajdont nem szerez. (C. 4198/1924., Hj. Dt. XIX. 20.) Ha az üzlettársak megállapodtak az üzleti haszonban való részesedés arányában, anélkül, hogy az üzleti veszteség viselésének az arányát is megállapították volna, úgy az vélelmezendő, hogy a veszteség is ugyanabban az arányban viselendő a tagok által. (C. 442/1909.) A nagyobb kockázattal járó ügyletekre nézve létesült társulásoknál az olyan megegyezés, amely az összes veszteséget az egyesülésben résztvevőknek csak egyikére hárítja, míg a másiknak csakis az elérhető haszonban való részesedést biztosítja, a kereskedelmi forgalomban az élet közönséges tapasztalatai szerint nem szokásos. Ebből a körülményből és abból, hogy az alkalmi egyesülés egyik tagja a kiadásoknak közös számlára írását nem kifogásolta, megállapíttatott, hogy a felek nemcsak a nyereségnek, hanem a veszteségnek is közös viselésében megállapodtak. (C. 1026/1911.) Az egyes tag nincs jogosítva az egyesülés fennállása alatt, a végelszámolás előtt, egyes követeléseket a többi tag ellen érvényesíteni. (C. 867/1919.) Az alkalmi egyesülésben az, aki az üzletet vezette, e részben a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni, amiért is a közös üzletben felmerült azon költségeket, amelyek annak folytán merültek fel, hogy ő a köteles gondosságot elmulasztotta, maga köteles viselni, és így azokat üzlettársa terhére fel nem számíthatja. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az üzletet vezető köteles gondosságának elmulasztásából származott-e valamely költség vagy sem, a közös üzlet befejezése után folytatott számadási pernek keretébe tartozik. (C. 904/1904.) Az üzletvezető tag ellenkező megállapodás híjján feljogosítottnak tekintendő arra, hogy a közös ügylet tárgyáról, nevezetesen annak az alkalmi társak által szándékolt értékesítéséről is saját belátása szerint a többiek megkérdezése nélkül intézkedjék; a rendes kereskedői gondosság elmulasztásából származó kárért azonban felelős. (C. 4198/1924.)