Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 25. §. 39 területén levő építésre alkalmas telkek két év, de különösen egy és fél év óta értékükben rendkívül emelkedtek: a szakértők által bizonyított forgalmi értéket a kártalanítási összeg meghatározásánál figyelmen kivül hagyni és különösen a 6. N. B. alattiban kitüntetett vételárra tekintetei lenni és azért nem lehetett, mert a szakértők az érték meghatározásának alapjául nemcsak az általuk ismert forgalmi értéket fogadták el, hanem részletes számítások és tervek alapján megállapították azt is, hogy beépítés esetén a szóban forgó telkek, a véleményezett telekárak mellett is meghoznák azt a bérjövedelmet, mely a főváros területén épített uj házaknál rendes körülmények közt elérhető. (C. 94. febr. 28. 1339. M. 12286.). Az 1881. évi XLI. t.-cikk 25. §-ának az a rendelkezése, hogy a kisajátított tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg, azon a feltevésen alapszik, hogy a becslés még a kisajátított tárgyaknak a kisajátító által való elfoglalás előtt vagy ahhoz közellévő oly időben történik meg, amikor a kisajátított tárgyak értékében lényeges változás még be nem következett. (C. 6384/913. sz. Gr. XV. 452,) Ha a kisajátítandó ingatlan túlnyomó részben a beépítés lehetőségétől elzárt, a tulajdonos által köztér céljára átengedendő területből áll, ezt a területet nem lehet az építésre alkalmas telkekre nézve előállott magasabb értékben számbavenni. (C. 251/924. sz. Gr. XVI. 680.). Az a kérdés, hogy valamely telek valóban olyan-e, mely mint a város fejlődési irányában fekvő, építő teleknek vagy ipari célokra alkalmasnak minősítendő, a fenforgó viszonyok és körülmények figyelembe vételével Ítélendő meg és e részben nem fogadható el irányadóul, hogy a terület egy része a kataszteri felvételekben beltelek elnevezés alatt szerepel. (C. 4739/912. sz. Gr. XIV. 240.) Az 1881. évi XLI. t.-c. 25. §-ának rendelkezése egyáltalában nem zárja ki, hogy a kisajátított területnek az értéke azon magasabb értékre való tekintettel is megállapíttassék, melylyel ezen terület tényleg bir azért, mert más célra is alkalmas, mint amelyre valóban használtatik. (97. jan. 26. 6294/96. 14858. Azonos: C. 3530/1913.) A kisajátítási összeírás 11. tétele alatt felvett útrész tényleg kisajátíttatván, tekintet nélkül arra, hogy nem magánféltől, hanem közhatóságól sajátíttatott ki s hogy azt mily célra használandja a kisajátító vállalat, teljes értékben kártalanítandó, mert e tekintetben a törvény kivételt nem tesz és az a körülmény sem szolgálhat a valódi és teljes kártalanítási árnak, nevezetesen az alsóbiróságok által felvett mérvben való leszállítására, hogy a székesfővárosnak amaz útrészre nézve a használati szolgalma megmarad, minthogy a közforgalom biztosítása amúgy is a kisajátító vállalat kötelessége, tegye ezt akár a kérdéses útrész akárminő más kisajátított birtokrészlet területé-