Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

34 Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 23. §. a közlekedés könnyebbítése és szabadabbá tétele céljából a vasúti pályatesten át egy felüljárót készíttetett, és ezáltal le­hetségessé tette, hogy a közlekedés a pályatesten át most min­den időben szabadon gyakorolható, holott azelőtt a vonatok sürü közlekedése és a pályaudvaron eszközölt tolatások miatt a napnak minden szakában gyakran és hosszabb időn át aka­dályozva volt és így kétségtelen, hogy az ut csekély meghosz­szabbításával okozott időtöbblet az átkelés szabaddá tételével teljes kiegyenlítést nyert: a tulajdonosoknak a megmaradt föld­jeik megmunkálásánál több költség nem okoztatván, az e cimen támasztott kártalanítási követelésnek nincs helye. (C. 1912. nov. 6. 3214/1912. sz. M. Dt. VII. 138. 1.). Az 1881: XLI. t.-c. 28. §-a szerint a bérlők igényei a kisa­játítást nem gátolván, e kivételes esetben a fővárosi lakbér­szabályzat ezúttal nem alkalmazható, a felmondási határidőre vonatkozó rendelkezéseire sikerrel nem hivatkozhatnak. (C. 92. jul. 13. 5611. M. 317.). Bp. tábla: A kisajátítást szenvedő S. Adorján az 5—9. a. mellékletekkel kimutatta és a kisajátító társaság nem vonta két­ségbe, hogy a kisajátítási összeírásban 9. sorsz. a. foglalt rétek a haszonbérlet utján közvetlen a kisajátítást megelőző öt évben egy kataszteri hold után átlag 28 frt. 03 kr. tiszta jövedelmet hoztak. Ezekből a rétekből kisajátított 6 hold 1276 öl terület kártalanítási árának meghatározásánál tehát ez az adat az 1881: XLI. t.-c. 25. §-a rendelkezése értelmében irányadóul veendő. Az a körülmény, hogy a Rába a szabályozás folytán más irányba vezettetik és ennek folytán a volt parttulajdonosok a halászatot, az usztatást és a fürdést előbbi módon nem gyako­rolhatják, nem állapítja meg a kisajátítást szenvedőknek azt a jogát, hogy ez okból külön kártalanítást követelhessenek, mi­után jelen esetben az 1881. évi XLI. t.-c-nek sem a 23. §. 1—3. pontjában, sem pedig a 13. és 28. §§-aiban felsorolt körülmé­nyek fenn nem forognak. S. Adorjánnak a felebbezésében elő­terjesztett az a kérelme, hogy kimondassák, hogy a kisajátító kötelessége kisajátítani az 519—523/c. hrsz. a. réteknek azt a részét is amely a régi Rábameder és az uj védgátak és anyag­gödrök közt hozzáférhetetlenné vált. tekintetbe nem vétetett, mert e részben az intézkedés nem a biróságok hatáskörébe tar­tozik. (89. márc. 13. 62.322/88.). — Curia: Hhagyja azon értel­mezéssel, hogy a megítélt kártalanítási összeg a telekkönyvi ha­tóságnál fizetendő le. (89. aug. 30. 5248. M. 318.). Valamely útrész tényleg kisajátíttatván, tekintet nélkül arra, hogy nem magánféltől, hanem közhatóságtól sajátíttatott ki, és hogy azt mily célra fordítandja a kisajátító vállalat, tel­jes értékében kártalanítandó. (C. 98. aug. 18320. M. 14859.). Igaz ugyan, hogy a kisajátítást szenvedő részéről támaszt­ható idények rendszerint az 1881. évi XLI. t.-cikkben megsza­bott eljárás utján érvényesítendők, nem zárható azonban el a

Next

/
Oldalképek
Tartalom