Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 23. §. 35 kisajátítást szenvedő attól, hogy amennyiben a kisajátító a ;jogérvényesen megállapított kisajátítási tervtől eltérve, tényleg nagyobb és így olyan területet is birtokba vesz, melyre a kisajátítási eljárás ki nem terjesztetett, ennek következtében keletkező követelését a törvény rendes uján érvényesíthesse. (C. 901. •okt. 3. 1712. M. 19524.) Minthogy a kisajátítási terven a térfogat feltüntetve nincs, még a véglegesen megállapított kisajátítási tervvel szemben sincs kizárva annak bizonyítása, hogy az elfoglalt terület valóban mennyit tesz ki. (C. 195/904. sz.). Egy 1500 magyar hold területű birtoknak a vasútvonal által történt olyan kettéhasítása, hogy a lehasított kisebb rész is 200 holdat tesz ki, nem minősíthető az 1881: XLI. t.-c. 23. §. 1. pontjában említett megcsonkításnak, vagy részekre szakításnak és így e cimen a kisajátítást szenvedők részére e helyütt sem volt kártalanítás megállapítható. (C. 901. nov. 5. M. 19525.). Kisajátítás folytán kettészakított földbirtokot összekötő hid költségeinek megtérítését a kisajátított joggal igényelheti. (C. 1885. dec. 29. 7657. sz. a.) Nem vehető figyelembe kisajátítást szenvedőknek az az állítása, hogy a kisajátítás tárgyát képező ingatlan mellett elvonuló törvényhatósági ut áthelyezése már egymagában is maga után vonja a szóban forgó fakereskedés megszűnését, mert a kisajátító csak azokért a károkért tehető felelőssé, melyek a kisajátítás által közvetlenül okoztatnak, a miatt azonban, hogy az 1890: I. t.-c. 10. §. szerint arra jogosított közigazgatási hatóság a kís-cellí vasúti állomás kibővítése következtében szükségesnek találta az említett törvényhatósági ut áthelyezését, a kisajátító annál kevésbbé felelős, mert ezen utáthelyezés amint a többször idézett miniszteri határozatban is kifejeztetett, a kisajátítás keretébe nem tartozik. (C. 901. jan. 17. 995. M. 18316.). A homokszedés és halászat jogáért kártalanítást a kisajátítást szenvedő jogosan csak akkor követelhetne, ha azokat tényleg gyakorolta és azokból tényleg haszna vagy jövedelme volt volna, melytől a kisajátítás folytán elesett; mert enélkül sem a jog fennállása, sem gyakorolhatásának feltételei, sem az, hogy az értékkel birt és a kisajátítást szenvedőnek e részben kára volt, a fenforgó esetben meg nem állapítható. (C. 1185/913. sz. Gr. XVI. 682.). Az ingatlanbeli különös tulajdonságok értékemelő hatásának mérve a hasonló tulajdonságú ingatlanok forgalmi árának nagyságában jut kifejezésre. Ellenben a jövőben bekövetkezhető változások utján előállható nagyobb jövedelmezőség vagy esetleg beállható értékcsökkenés nem eshet a kisajátítást szenvedett előnyére, illetve hátrányára. (C. 1912. szept. 26. 26293/ 1912. sz. M. Dt. VII. 141. 1.). A lelkészt illető szolgálmányok a kisajátított földekkel nincsenek oly elválaszthatatlan kapcsolatban, hogy azok egyen3*