Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 23. §. 31 nek azon kívánsága, hogy oly költség állapíttassák meg, hogy ^bból a lerombolandó homlokzaton volt helyiségekkel hasonló helyiségek építtessenek, egészen jogtalan, mert ily felfogás mellett ők, amennyiben a kisajátított homlokzat épületének becsértéke a kártalanítási összegben már bennfoglaltatik, ugyanazért a tárgyért kétszeresen kárpótoltatnának. Az adók felosztása, illetve leírása iránti intézkedés nem a bíróság, hanem az illetékes pénzügyi hatóság hatásköréhez tartozik. (C. 86. szept. 29. 4065. M. 308.) Az épületek a kisajátítást szenvedő félnek a kisajátított földterület elvesztése után is tulajdonai maradnak és a kártalanítást csak azon alapon igényli, mert az épületek annak idején 495 holdra lettek berendezve, most pedig ezen épületek, tekintettel arra, hogy 63 hold kisajátíttatott, 222 hold pedig hullámtérré váland, értéktelenekké és használhatatlanokká válandanak. A szakértők többségének véleménye szerint azonban az épületek nem használhatatlanokká, hanem feleslegesekké és pedig csak részben váltak ilyenekké. Nem igényelheti tehát a kisajátítást szenvedő fél, hogy az épületek értékvesztesége címén részére oly összeg állapíttassák meg, mely az épületek fölállítási költségeihez azon arányban áll, mint a kisajátított és a hullámtérré válandó területek az egész birtokhoz állanak, hanem legföllebb azt követelhette volna, hogy a fölösleges épületek évi fönntartási költségeinek tőkéje neki megtéríttessék. Minthogy azonban a kisajátítást szenvedő fél nem ezt kérte, de különben is az, hogy az épületek mennyiben váltak feleslegesekké, a szakértők által előlegeesn meg sem állapítható, minthogy az attól függ, hogy a hullámtérré válandó terület nemcsak jelenleg, hanem a jövendőben is miként lesz használható, amit előre meghatározni nem lehet: ezeknél fogva kellett a kártalanítási igényt elutasítani, stb. (C. 84. márc. 11. M. 310.) Kisajátítás esetében a birói gyakorlat szerint a szakértők eltérő értékelése esetében mindenik szakértő véleménye önállóan annak benső értéke és az annak támogatására felhozott adatok alapján vehető figyelembe a kártalanítási ár megállapításánál és így nincsen helye annak, hogy az eltérő becsértékek összeadása és elosztása utján kihozható középérték vétessék alapul. (C. 1915. ápr. 7. 299/1. Pk. sz. M. Dt. IX. 183. 1.) A kisajátított telken volt gazdasági épületekre nézve a kisajátítást szenvedőnek az 1881. évi XLI. t.-c. 23. §-a értelmében csupán annak a valódi értéknek megtérítésére van joga, mellyel azok az épületek a kisajátítás idejében tényleg birtak, vagyis azt az összeget követelheti, mely a közönséges adásvételi forgalomban azért rendszerint elérhető; ennek az alakulásánál pedig az a körülmény, hogy a kérdéses épület már hosszú idő óta fennállott és használtatott, tehát nagy mértékben avult volt, lényeges csökkentő befolyással bír és így természetes,