Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 504—506. §§. Telek határa. 251 §. 2. bek. V. ö. továbbá Mt. 1354., 1544—1546. §§. a kötelmi jogi részben. 1925: XLIII. t.-c. 1. §. A zárt viz (1888: XIX. t.-c. 13. §.) medrének tulajdonjoga az ily vizben lévő halakra (2. §. 2. bek.) is kiterjed. Vízvezetékek a vízvezetési joggal együtt azon ingatlannak tartozékát képezik, amelynek szolgálatára rendelve vannak. (C. 1923. okt. 23. P. V. 836/1923. sz. M. Dt. XVIII. 4. I.) 504. §. A telek határait a telekkönyvi térképek és a: telken létesített határjelek tüntetik fel. 505. §. A határ bizonytalansága esetében minden telektulajdonos követelheti szomszédjától, hogy a határ megállapításában akár a telekkönyvi térképek kiigazításánál, akár szilárd határjelek létesítése vagy a helyükből eltolódott vagy felismerhetetlenné vált határjelek helyreigazítása utján közreműködjék. Ily követelés nem évül el. Az elhatárolás költségét az érdekeltek egyenlő arányban viselik, kivéve ha a közöttük fennálló jogviszonyból más következik, vagy ha az egyenlő megosztás az érdekeltek valamelyikét méltánytalanul súlyosan terhelné. 506. §. Ha határvita esetében a szomszédos telkek között a helyes határt nem lehet megállapítani, az elhatárolásra a birtokállás az irányadó. Ha ezt sem lehet megállapítani, a vitás területet a szomszédos telkek között egyenlő részekben kell megosztani. Ha az e szabályok alkalmazásával elért eredményt a kiderített egyéb körülményekkel, különösen azzal a területtel, amellyel a szomszédos telkeknek birniok kell, nemlehet összeegyeztetni, a határt úgy kell megvonni, amint e körülmények figyelembevételével a méltányosságnak leginkább megfelel. Elvileg megegyeznek e rendelkezések a fennálló joggal. Az elhatárolás költségeinek viselésére, valamint a vitás terület méltányos megosztására vonatkozó szabályok fennálló jogunkban nincsenek meg, hanem a közigazgatási eljárás sikertelensége esetében tulajdoni pernek van helye. V. ö. a határon álló fára: Mt. 534. §. ut. bek., elválasztófalra stb. Mt. 533. §.