Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

242 Mt. 500. §. Malomjog. (taksát) fizetni köteles; mert a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított, meg nem támadott tényállásnak vonatkozó része szerint az alperes által létesített ez a malom szivógáz-eröre van berendezve s állandóan szivógáz-erővel működik; ami különben alperesnek saját perbeli előadása szerint sem kétséges. (Szegedi tábla: 1913. jun. 20. G. 154. sz. a., Té. XVIII. 794. 1.) A földesúri malomjognak nem szabályozását, hanem megszorítását magában foglaló egyetlen törvényünk: az 1880: XXXIV. t.-c. csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a földesúri malomjog a kizáróan gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malmokra nem terjed ki, az ilyen malmok felállítása a földesúri malomjog szempontjából nem korlátozható, sem azok üzlete a malomjog cimén taksával vagy egyéb szolgáltatással nem terhelhető. Tekintve azonban, hogy e törvény kiváltságot megalapító és fennálló jogokat megszüntető jellegénél fogva nem tür kiterjesztő magyarázatot, ellenkező törvényes rendelkezés hiányában a földesúri malomjogot a benzinmotoros malmokra vonatkozólag fennállónak kell tekinteni. Miután pedig a peres felek között nem vitás, hogy alperesnek földesúri malomjoga van azon a területen, ahol a felpereseknek malmuk van s nem vitás az sem, hogy felperesek malmai nem gőzerőre, hanem benzinmotoros üzemre vannak berendezve, ebből jogilag következik, hogy felperesek malmai is alperes földesúri malomjoga alá esnek s az ezen malmok után az alperesnek az ezt megillető földesúri malomjog alapján fizetett taksát vissza nem követelhetik. (T. t. 1914. dec. 29. Fs. 429. sz., Té. XIX. 659. 1.) A megállapított tényállás szerint felperes D. község földesura volt, őt ott földesúri jogosítványok, úgynevezett kir. kisebb haszonvételek illették, s ő e jogosítványokat, köztük a malomregale jogot, tényleg gyakorolta, s mivel a község határában ingatlanai vannak, ma is gyakorolja. A malom-regale jog. mint a nemesi fekvő javakkal összekötött s azok alkotó részét tevő kir. kisebb haszonélvezeti jog lényege és tartalma abban áll, hogy e jognál fogva s annak területén malmot csak a földesúr állíthatott és tarthatott fönn, s ha mások az ő engedélyéből, vagy elnézése folytán bármilyen malmot létesítettek és üzemben tartottak, azért a földesúrnak használati dijat (malombér, malomtaksa, karópénz) voltak kötelesek fizetni mindaddig mig ezt a jogot meg nem váltották. A volt földesúrnak régi törvényeinken alapuló s legutóbb az 1836: VI. t.-c. 8. §-ában szabályozott és megerősített ezt a jogát ujabb törvényhozási intézkedés kifejezetten nem szüntette meg; sőt az 1853. évi március hó 2-án kelt úrbéri nyilt parancs 24. §-a kimondotta, hogy a földesúri korcsmálási-, malom- és halászati jog tekintetében s e jogok szabályozásának fenntartása mellett, az eddigi törvények határozatai szolgálnak zsinórmértékül, az 1871: LIII. t.-c. 5. §-a pedig ama jogok között, melyek e szakasz 1., 5. pontjai szerint