Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

222 Mt. 484. §. Nominatio auctoris. megtéríteni. Azon esetben, ha a rosszhiszemű birtokos a büntető törvényekben tiltott cselekvény által jutott a birtokhoz; a megtérítés egész a kéjbecsárig terjed. A jogellenes cselekmény vagy mulasztás egymagában még nem foglalja magában a rosszhiszeműséget és rosszhiszemű birtokosnak csak az tekinthető, aki tudva azt, hogy a birtok nem •öt, hanem egy harmadikat illeti, a birtokot ennek felhívása ellenére sem bocsátja át; már pedig a tényállásban nincs megállapítva az, hogy felperes az alperest az ingatlan felerészére nézve közös birtokba bocsátására felhívta és hogy alperes ezt megtagadta, hanem a tényállás szerint felperes alperest csakis az alapon kérte a kereseti összegben elmarasztalni, mivel alperes annak utána, hogy felperes az ingatlan felét tulajdonjogilag megszerezte, a megfelelő hasznokat neki ki nem adta; a rosszhiszemű birtokosra vonatkozó jogszabályok tehát a jelen esetben nem alkalmazhatók. (C. 901. máj. 1. I. G. 133. M. 19508.). Aki valamely ingatlant elad, tudhatja és tudja, hogy annak további használata őt nem illeti meg, és ha ennek ellenére a használatot tovább folytatja, arra nézve jóhiszemünek nem tekinthető. (Dtár III. f. XXIV. 96.) Az o. polg. tvkv. 440. §-a esetében az ellenfél puszta jogcíméről való tudomás magában véve még nem elegendő a rosszhiszemű birtoklás megállapítására. (Bp. t. 30745/84.). Az ingatlan szűnt hasznának megtérítését a tulajdonos csak a rosszhiszemű birtokostól van jogosítva követelni (C. 94. jun. '12. 5928/93. M. 12.172.). A C. rosszhiszeműséget állapított meg (18%. máj. 22. 4218/95. sz.), ,,ha a vevőnek a korábbi eladásról és arról, hogy az adás-vétel tárgyává tett birtok nem eladó tulajdona, tudomása volt". Ezekkel szemben sokkal merevebb álláspontra helyezkedik a C. 1901. máj. 1. I. 133. sz. a.: ,,a jogellenes cselekmény vagy mulasztás egymagában, még nem foglalja magában a rosszhiszeműséget, mert rosszhiszemű birtokosnak csak az tekinthető, ki tudva azt, hogy a birtok nem őt, hanem egy harmadikat illeti, a birtokot ennek felhívása ellenére sem bocsátja át". V. ö. erre nézve a Mt. 512. §-a kapcsán közölt joggyakorlatot. A birtokszerzés rosszhiszeműségére elegendő, ha a birtokot szerző félnek tudomása van arról, hogy a birtokba vett dologra nézve valakit olyan jog illet, ami akadályául szolgálhat annak, hogy a birtoklást megszerző fél a birtokláshoz való jogosultságot is megszerezze. (C. 1925. november 6-án. P. V. 1592/925. P. J. X I. 67. 1.) 484. §. Ha a birtokos a birtokot haszonélvezőtől, bérlőtől, vagy a birtoklásra ideiglenesen jogosult más harmadik személytől mint főbirtokostól származtatja, a per-