Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 470. §. Használat birtoka. 197 lelki teher és egyéb oly jog birtokára, amely mindenkivel szemben hatályos. A jog birtoka a jog tényleges gyakorlásában áll. Fennálló jogunkkal megegyezik. V. ö. a dologi jogok védelmére: Mt. 636., 637., 682., 690., 711.. 759. és 895. §§. O** 313. §. A jog használtatik, ha valaki mástól valamit mint tartozást követel, s ez azt részére teljesíti; továbbá ha valaki oly dolgot, mely másé, annak megengedésével saját hasznára fordítja; s végre ha valaki másnak tilalmára felhágy avval, mit különben tenni jogában állana. Halászati jog békés birtoka: 1888: XIX. t.-c. 3. §. Orosházi járásbíróság: Felperes egyház a . . . térnek egyházi célokra használati jogába ezennel visszahelyeztetik s alperes köteleztetik az általa behuzatott árkot . . . helyreállítani, stb. Indokok: 1. Tanuk egyhangúlag igazolták, hogy a templom körüli tér az 1884. év őszét és ez év tavaszát megelőző számos évek előtt mindig szántatlan és vetetlen, gyeppel benőtt tér volt s hogy azt az egyház hivei vallási ünnepélyek, körmenetek s búcsújárások alkalmával folytonosan akadálytalanul járták, azon kocsival és a nélkül helyet foglaltak, annak bármely részén mozsárágyukat és sátrakat helyeztek el, hogy ünnepeken azon területet az egyházi hivek szabadon és bármely részében használták és igénybe vehették, szóval, hogy ezen terület a templomnak ilyen ünnepélyek alkalmával szabadon használható területét képezte; tekintettel arra, hogy alperes ezen addig fentebbi célokra számos évig használt terület külső részét felszántatta és árpával bevettette, sőt a határárkot is behuzatta és bevettette és ezáltal — mert a vetéseni szabadjárás és letelepedés tilalmasnak volna tekintendő — az eddig szabad térnek a fenti egyházi használatra alkalmazását, a szabad használati jogot megháborította, annak egyházi célokra való használatába felperes egyház visszahelyezendő volt stb. 2. A visszahelyezést nem gátolhatta alperes azon igazolt állítása, hogy a felszántott területen előbbi években élőfák lévén, azokat ismét kivágatta, mert ezt netán fenntartott urí jogánál fogva (jus dominale) megtehette anélkül, hogy ezen területnek a jelzett egyházi célokra használhatását akadályozta és háborította volna, mert erre a fa nem elkerülhetelenül szükséges, csakis ez év tavaszán az árpa bevetése által követte el a használati jog megháborítását, mert az, ki árpát vetett, kétségtelen megtiltja és megtiltani akarja azt is, hogy árpavetésébe valaki és így a körmenethez tartozó, a búcsújáró hivek is járhassanak, még inkább, hogy abban sátort üssenek, kocsival beálljanak és mozsarakat helyezzenek el. — Curia: Helybenhagyja. (85. okt. 29. 6898.) Budapesti tábla: Visszahelyezésí keresettel csak oly ut