Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

198 Mt. 470. §. Út, átjárás birtoka. vagy átjárás használatának megháborítása orvosolható, mely más tulajdonát képező ingatlanon mint dologbani jog gyakoroltatott, ily jog pedig csak szolgalmi jog lehet, mint a tulajdonban foglalt összes jogok egyike és így az ut, vagy átjáró használatának, hogy annak megháborítása visszahelyezési keresetnek tárgyát képezhesse, szolgalmi jog jellegével kell bírnia, vagyis az utat, illetve átjárót használó személy szándékának oda irányultnak kell lenni, hogy azt mint már megszerzett szolgalmi jogot vagy mint ennek elbirtoklás által megszerzésre alkalmas birtoklást gyakorolja (85. jun. 22. 25291.) Curia: Hhagyja (85. aug. 17. 5880.) — Azonos: Curia: 7525/85. Budapesti tábla: Amidőn felperes az alperes tulajdonát képező udvaron az átjárás és azon udvaron levő kut használatába kéri magát visszahelyeztetni, azt tartozott volna bizonyítani, hogy ő ezt nem alperes, illetve jogelődének tetszésétől függőleg gyakorolta. (85. szept. 14. 29162.) Minthogy alperesnek az az ellenvetése, hogy az ajtónyilást ő csak szivességből engedte meg, s így azt akármikor meg is szüntetheti, e perben tekintetbe nem vehető; minthogy a birtok minősége itt bírálat tárgyát nem képezheti; minthogy továbbá a birtokot, bármily tulajdonsága legyen is, önhatalmúlag megháborítani nem szabad: minthogy végre a fennforgó esetben, midőn felperes keresetét nem pusztán a tényleges birtoklásra, hanem az alperes kifejezett akaratán nyugvó jogosultságra alapítja, a sommás visszahelyezési kereset megindíthatásának az egy évi békés birtoklás kimutatása nem okvetlen szükséges; ezeknél fogva felperes sommás visszahelyezési keresetének helyt kellett adni. (C. 88. márc. 1. 952.) Felperes azon döntő körülményt, hogy ő az alperes beltelkén és a közbeeső falak felett emelt hidon az átjárást oly célzattal gyakorolta, hogy az átjárhatási szolgalmat megszerezze s főleg, hogy erről alperes tudomással bírt s a felperes által vitatott átjárás gyakorlatát tűrte, nem bizonyította, e nélkül pedig egyedül azon tény, hogy vadászat és egyéb alkalommal az alperes telkén annak tudtán kivül átjárt, nem képezhet oly használatot, mely őt arra jogosíthatná, hogy ennek eltűrésére alperes köteleztessék. (C. 88. márc. 23. 8953/87.) Felperes olyan ut használatába kérvén magát visszahelyeztetni, mely az alperesek tulajdonát képező beltelken vezet keresztül, szemben azzal a vélelemmel, hogy más tulajdonának használata csak elnézésen vagy szívességen alapul, felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy ő az alperesek beltelkén való átjárást mint jogot gyakorolta. Ilyen tetszéstől függő használat a birói uton való visszahelyezésre alapul nem szolgálhat. (C. 91. dec. 29. 9642.) Akinek részére az átjárhatás nyilvánkönyvileg bejegyzett szolgalmi joggal vagy szerződéssel biztosítva nincsen, annak részére a sommás visszahelyezés csak akkor ítélhető meg, ha