Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

i6 karban tartásáról gondoskodni, ez pedig abban áll, hogy felperes­nőnek eme kötelezettségéből kifolyólag kötelességében állott évi jövedelméből bizonyos hányadrészt a jókarban tartásra fordítani, esetleg, ha arra egyik-másik évben szükség nem volt, ezt a jövőre félre tenni, mert hisz az évenkénti adókivetésnél a ház nyers­jövedelméből maga az államkincstár is e czimen bizonyos százalékot levonásba helyez ; tekintve tehát, hogy felperes végrendelkező elhalálozása, vagyis 1879-ik évtől számítva, az igazságügyminisz­teriumnak 1887. évben történt kiköltözködéséig, közel 9 évig haszonélvezte az ingatlan összes jövedelmeit, tehát évenként 23000 frtot s ha felperes bekövetkezhető nagyobb mérvű javitások vagy átalakitások czéljára egy rendes gazda gondosságával az évi jövedelemnek csak csekély százalékát félre teszi, az igazságügy­minisztérium kiköltözése idejében oly tekintélyes összeg állott volna rendelkezésére, hogy az alapítvány tárgyát képező ingatlan megterheltetésének szüksége a legtávolabbról sem állott volna be, mert ha való is, hogy a végrendelkező akarata az volt, hogy a hagyományozott ház összes jövedelme életében felperesnőt il­lesse, de nem akarhatta azt, hogy az alapítványi vagyon oly te­kintélyes jövedelmezőség mellett a haszonélvező elhalálozásakor esetleg adóssággal megterhelten menjen át az alapítványt kezelő hatóság kezébe, mert az ily gazdálkodás nem alkalmas végren­delkező ama végczéljának elérésére, hogy felperes elhalálozását követő 10 év alatt oly tekintélyes összeg álljon rendelkezésre, mely elégséges legyen egy országos nőnevelő intézet megterem­tésére. Felperes az ingatlan tulajdonosának beleegyezése nélkül intézkedvén, más felől pedig a teljesített építkezés által csak a végrendeletben reá szabott kötelezettségének tévén eleget, az előbbi mulasztásának következményeit tehát, mennyiben talán ma­gára nézve károsnak tartaná, viselni tartozik. Az ekként kifejtett okokból tehát felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. Alperesnek a perköltségekben való elmarasztalása, a képviselő ügyvédek dijainak saját feleik irányában való megállapítása az 1868. évi LIV. tcz. 251. és 252. §-ai értelmében történt, stb. (1892 október 18. 22847. sz- a-) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletének az a része, mely szerint felperes a kereseti összegből 1206 frt 16 kr

Next

/
Oldalképek
Tartalom