Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

i6 karban tartásáról gondoskodni, ez pedig abban áll, hogy felperesnőnek eme kötelezettségéből kifolyólag kötelességében állott évi jövedelméből bizonyos hányadrészt a jókarban tartásra fordítani, esetleg, ha arra egyik-másik évben szükség nem volt, ezt a jövőre félre tenni, mert hisz az évenkénti adókivetésnél a ház nyersjövedelméből maga az államkincstár is e czimen bizonyos százalékot levonásba helyez ; tekintve tehát, hogy felperes végrendelkező elhalálozása, vagyis 1879-ik évtől számítva, az igazságügyminiszteriumnak 1887. évben történt kiköltözködéséig, közel 9 évig haszonélvezte az ingatlan összes jövedelmeit, tehát évenként 23000 frtot s ha felperes bekövetkezhető nagyobb mérvű javitások vagy átalakitások czéljára egy rendes gazda gondosságával az évi jövedelemnek csak csekély százalékát félre teszi, az igazságügyminisztérium kiköltözése idejében oly tekintélyes összeg állott volna rendelkezésére, hogy az alapítvány tárgyát képező ingatlan megterheltetésének szüksége a legtávolabbról sem állott volna be, mert ha való is, hogy a végrendelkező akarata az volt, hogy a hagyományozott ház összes jövedelme életében felperesnőt illesse, de nem akarhatta azt, hogy az alapítványi vagyon oly tekintélyes jövedelmezőség mellett a haszonélvező elhalálozásakor esetleg adóssággal megterhelten menjen át az alapítványt kezelő hatóság kezébe, mert az ily gazdálkodás nem alkalmas végrendelkező ama végczéljának elérésére, hogy felperes elhalálozását követő 10 év alatt oly tekintélyes összeg álljon rendelkezésre, mely elégséges legyen egy országos nőnevelő intézet megteremtésére. Felperes az ingatlan tulajdonosának beleegyezése nélkül intézkedvén, más felől pedig a teljesített építkezés által csak a végrendeletben reá szabott kötelezettségének tévén eleget, az előbbi mulasztásának következményeit tehát, mennyiben talán magára nézve károsnak tartaná, viselni tartozik. Az ekként kifejtett okokból tehát felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. Alperesnek a perköltségekben való elmarasztalása, a képviselő ügyvédek dijainak saját feleik irányában való megállapítása az 1868. évi LIV. tcz. 251. és 252. §-ai értelmében történt, stb. (1892 október 18. 22847. sz- a-) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletének az a része, mely szerint felperes a kereseti összegből 1206 frt 16 kr