Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

186 közigazgatási jogszolgáltatás köréhez tartozott, a mennyibér a felett a biráskodást a fenállott kir. kamara gyakorolta. Végül köztudomású tény az is, hogy 1853. évi máj. 1 -tői fogva egész addig, mig az ausztriai általános polgári törvény­könyv hatályban volt (1861. évi jul. 23.), e törvény határozmá­nyai szolgáltak zsinórmértékül; még pedig az 1846. évi márcz. 31-én kelt legfelsőbb határozmány tartalma szerint azzal a vál­toztatással, hogy a talált kincsre nézve a kincstár összes jog­igénye, de az addig elővásárlásra feljogosított közintézetek ebbeli előjoga is hatályon kivül helyeztetett. (Lásd osztr. p. t. k. függel. 47. szám.) Majd azonban, midőn az osztr. ált. polg. törvénykönyv ha­tálya megszűnt, az 5. és 6. sz. a. csatolt miniszteri rendeletek szerint is, de az alperesek részéről becsatolt nagyszámú hivatalos adatok tanúsítása szerint is az 1853. évi máj. i-eje előtt fen­állott gyakorlat lépett újra hatályba ; a m. nemzeti múzeum is a szerint gyakorolta számtalan esetben elővásárlási jogát. Mindezek mellett a II. r. alperes által a birói hatáskör ellen emelt pergátló kifogásnak nem lehetett helyet adni. mert a D. alatti miniszteri tanácsi határozat szerint a jogosultak, a mennyi­ben a kincslelet belértékének alapul vétele mellett megállapított összeggel meg nem elégednének, további igényeikkel nyilván a birói útra utasíttattak és mert különben is a változott viszonyok­hoz képest fejlődött joggyakorlatunk értelmében hasonló jogi természetű ügyekben a jogvédelem rendes utja, a polgári perut csak oly esetekben vonható meg, ha az a törvény által világosan kizárva van, mely eset azonban itt fen nem forog. A II. és IV. r. felperes Lukátsffy Ödön és Faragó Sándor felpereseket pedig azért kellett keresetükkel elutasítani, mert Faragó Sándorra nézve azt, hogy az ügyben —• noha még e pert megelőző folyamában — az egyik találó Kovács Istvánnak megbí­zottja volt, a 9. sz. a. csatolt beadványa bizonyítja ; LukácsflFy Ödönre nézve pedig az A. és 8. szám alatti, általa is aláirt leltár és jegyzőkönyv tanúsítja azt, hogy a másik találó Olytán Já­nosnak szintén ügyvédje volt; mert e szerint a most nevezett ügy­véd felperesek az I874:XXXIV. tcz. 87. §-ában foglalt tilalomnál fogva az F. alatti szerződéssel képviseltjeiktől épen azt a jogot, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom