Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

i87 nek érvényesítésével megbízva voltak, az F. alatti tartalma szerint ügyvédi jutalomdijaik fejében is joghatálylyal meg nem szerezhették s ebből kifolyólag jelen ügyben felperességi joguk nincs. S mivel eljárásukban fegyelmi vétség jelenségei látszanak fenforogni, az iratoknak az illetékes fegyelmi hatósághoz való áttételét is el kellett rendelni. Az elsőbiróság Ítéletét a tekintetben, hogy felperesek a talált kincs természetben felosztása vagy bírói árverésen való eladatása iránti kérelmükkel elutasittattak, azért kellett helybenhagyni ; mert felperesek már keresetükben is jelezték, válasziratukban pedig egész határozottsággal kijelentették, hogy kereseti összes igényeiket az 1816. évi szept. 19-én kelt G. alatti kir. rendeletre alapítják, ez a rendelet pedig nyilvánvalóan biztosítja a magyar nemzeti múzeumnak azt a jogot, hogy a talált régi kincset ha és a mennyiben ezt a saját czéljaira alkalmasnak véli, egészben vagy részben is megtarthassa. S minthogy a m. nemzeti múzeum e jogát gyakorolni kívánja a különben is feloszthatatlan és ékszereitbői álló egész kincsleletre ; ez pedig ugyanannak természetben felosztását, valamint a birói árverésen való értékesítést kizárja : ebből okszerűen következik, hogy felperesek két első kérelmének helyt adni nem lehet. A mi azonban felperesek harmadsorban előadott kereset, kérelmét illeti ; abban megegyeznek peres felek, hogy az esetben, ha a m. nemzeti múzeum a kincset megtartja, ezt csak bizonyos érték-megtérítés mellett teheti, mely érték-megtérités egyharmada a találókat, egyharmada a lelethely tulajdonosát és egyharmada a kir. kincstárt illeti. Vitás csak az, hogy az ily megtérítésnél a talált kincs valódi értékéül az anyag értéke, vagy pedig az egész kincs forgalmi értéke veendő-e számitásba ? A kir. itélő tábla a szóbanforgó kincs valódi értékéül annak forgalmi vagyis azt az értékét tekinti, a mely áron azt a mai viszonyok közt eladni lehetne. Még pedig azért, mert a G. alatti rendelet szerint a teljes értékből kiadandó «justa bonificatio»-nak csakis ez az értelem tulajdonitható ; főleg miután a mai közlekedési viszonyok és a régiségtan fejlettségénél fogva az ily mü-