Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

i6i kedvén, a házhoz járatos lett és azt az ígéretet tette, hogy R. Ilonát elveszi. Az ezen ígéret folytán előlegezett bizalmat azonban arra használta fel, hogy R. Józsefnétől 28 frtot, R. Ilonától pedig 50 frtot csalt ki s ez utóbbitól ennek 10 frt értékű óráját is el­vitte csináltatás ürügye alatt. IV. B. Józsefnével 1893. évi január havában ismerkedett meg vádlott, ennek is házassági ígéretet tett és ezen ürügygyei 75 frt készpénzbeli kölcsönt csalt ki; mig V. L. Anna 1893. évi márczius havában hasonló tévedésbe­ejtés folytán adta át vádlottnak 336 frt készpénzét. Miután e tényállás sértettek és a tanuk vallomásával iga­zoltnak jelentkezik és mivel nem lehet kétség az iránt, hogy vád­lottnak komoly nősülési szándéka nem volt és nem is lehetett, lehetetlen lévén négy nőnek tett házassági ígéretet beváltani> kiket aztán, mikor a tévedésbe ejtést hangzatos czimekkel is elő­mozditá (cs. kir. mozdonyvezető és futár, a szabadalmazott kazánkő elleni óvszer egyedüli feltalálója stb.) vádlottnak készpénzüket átadták, vádlott cserbenhagyott. Miután tehát nyilvánvaló, hogy vádlott czélja kizárólag sértettek pénzének kicsalása volt és a házassági igéret a jelen esetben a részletezett körülmények között ravasz fondorlat megállapítására alkalmas és mivel vádlott magá­nak jogtalan vagyoni hasznot szerzett, sértetteknek pedig kárt okozott, ellene a négyrendbeli csalás büntette miatt emelt vád indokolt. R. Józsefné vádlottat sikkasztással is terheli azon okból, mert vádlott a neki kölcsön adott kézi táskát oly rossz állapotban hozta vissza, hogy sértettnek a kijavítás körül költségei voltak. Ez azon­ban büntetendő cselekményt nem képezvén, vád tárgyává tehető nem volt. A V. Károly által panaszolt csalást illetőleg az eljárás meg­szüntetendő volt, mert vádlottnak az a ténye, hogy 10 frt részlet­fizetésre egy 270 frt értékű czimbalmot vásárolt és erre ez ideig csak 10 frtot fizetett, még ha magát udvari mozdonyvezetőnek mondta is és érdemjeleit mutogatta, ravasz fondorlat hiányában, mint egyszerű adásvételi ügylet tekintendő, csalásnak nem tekint­hető. Az E. Róza kárára elkövetett csalást illetőleg az eljárást szintén megszüntetni kellett, mert sértett a panaszát visszavonta. Döntvénytár, uj folyam. XL. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom