Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

] 2 I is fentartott s a vizsgálóbíró előtt tett 3. n. sz. alatti vallomásában beismerte, hogy kiszabadulása után felkereste a Mözsön lakó id. K. Antalt s neki fia ügyében a fentebb leirt ajánlatot tette, beismerte, hogy id. K. Antal tévedésbe ejtésére a 8. n. sz. alatti bűnjelek közt fekvő táblai végzést és orvosi jelentést ő szerkesztette s nehogy irását fölismerjék, azokat Sz. Ferencz II. r. vádlottal lemásoltatta, beismerte, hogy a bűnjelként szereplő leveleket ő irta id. K. Antalnak, hogy az orvosi jelentés alá dr. D. nevet Sz. Ferencz irta alá, kit utóbb magával hozott Mözsre s ott mint dr. D. egyetemi tanárt mutatott be ; beismerte végül, hogy három izben fordult meg Mözsön s összesen 20 frt készpénzt s egy hordó bort csalt ki, tagadja azonban, hogy ügyészségi tisztviselőnek adta volna ki magát, azt azonban beismerte, hogy FGyula álnevet használt. II. r. vádlott Sz. Ferencz ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy B. Ferencz felhivása folytán egy táblai végzést és orvosi véleményt másolt le s az utóbbi alá a dr. D. nevet ő irta, azért neki B. 3 frtot igért, beismerte, hogy midőn B. Ferenczczel id. K. Antal lakásán megjelent, eltűrte, hogy őt dr. D.-nek szólítsák, tagadja azonban hogy B. czéljáról tudomása lett volna s védelmére azt hozza fel, hogy ő B.-vel tulajdonképen azért utazott el Budapestről, hogy annak mérnöki munkálatoknál segitségére legyen. Tekintve azonban az eskü alatt kihallgatott id. X. Antal károsnak határozott vallomását, tekintve a tanuként kihallgatott ifj. K. Antalnak eskü alatt tett azon vallomását, hogy ő B. Ferencznek semmiféle megbízatást nem adott ; tekintve továbbá I. és II. r. vádlottak beismerő vallomását, tekintve végül, hogy B. Ferencz I. r. vádlottnak a saját ténye tekintetében teljesen beismerő vallomása szerint II. r. vádlott Sz. Ferencz jól tudta, hogy az orvosi véleményt és táblai végzést, melynek tartalmát a leirás alkalmával úgyis megismerhette, milyen czélra irta; kétségtelenül bizonyítottnak volt veendő, hogy I. r. vádlott B. Ferencz a hivatalnoki minőségének színlelése, II. r. vádlott Sz. Ferencz pedig az egyetemi tanár, mint kiküldött szakértő színlelése által id. K. Antalt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették azon czélból, hogy vagyoni hasznot szerezzenek és miután panaszosnak eskü alatt tett vallomása szerint neki tényleg 55 frt