Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

58 jául szolgáló megállapodást alperes czég akkori igazgatójával K. H.-val kötötte meg. Tagadja ugyan felperes, hogy K. H., kivel a kérdéses megállapodást kötötte, életben volna, azonban alperes kijelentése ellenében, hogy volt megbízottja, K. H. életben van, felperesnek a nevezett igazgató életben létét nem tagadni, hanem annak elhalálozását bizonyítani kellett volna. K. H.-nak esküre nem bocsáthatása kérdésében felhozott felperesi érveléseket figyelembe venni szintén nem lehetett, mert az a körülmény, hogy az első perben maga alperes állította, hogy K. H. büntetésre méltó cselekményeket követett el, magára a büntetendő cselekmény tényére nézve bizonyítékot nem nyújt és mert felperes ebben a kérdésben egyedül döntő ama ténykörülményt, hogy K. H. nyereségvágyból eredő bűncselekményt követett el (1881 : LIX. tcz. 21. §-a), bizonyítani meg sem kísérletté. A dolog ilyen állásában tehát közömbös marad, vajon a vitatott megállapodás a per adataival valószínűsítve van-e, mert a kifejtettek szerint nem a prdtás 235. §-ával, hanem az idézett törvény 232. §-ával szabályozott eskübizonyitás nyerhetett volna csak alkalmazást. Igaz ugyan, hogy felperes végiratában a szóban forgó megállapodás valóságára alperest volt igazgatója, K. H. személyében leteendőleg a főesküvel megkínálta, azonban a prds 230. §-a értelmében már elkésetten kínált ezt a főeskübizonyitást alperes ellenzése következtében alkalmazni nem lehetett. Minthogy ezek szerint a kereset döntő tényalapja bebizonyítva nincs, ennek hiányában pedig a kérdéses megállapodás létrejöttét kizáró alperesi ellenbizonyitékok mérlegelése közönyös, felperest a kifejtett indokokból keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla nem fogadja el ugyan az elsőbiróságnak azt az indokát, hogy felperes a kereset jogalapját megváltoztatta, mert a kereset jogalapját az képezte, hogy alperes a követelt összeget jogtalanul két izben vette fel, ezt pedig felperes az egész per során fentartotta ; mégis helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéletét a benne felhozott egyéb indokok alapján és azért, mert ha a felperes által válaszában körülirt álláspont