Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

57 jogalaphoz kell alkalmazkodnia és alperes tagadása ellenében be is bizonyítani azt a perdöntő tényt, hogy a keresetben előadott megállapodás valósággal létrejött. Felperes ennek a megállapodásnak bizonyítása végett a köztük lefolytatott többi pernek ehhez a perhez csatolt ügyirataira hivatkozik, mely ügyiratok kétségtelen tartalma szerint felperes az előbbi, alperes által megújított perben a kérdéses megállapodás valóságára a neki megítélt főesküt, melynek hamissága bebizonyítva nincs, már letette; egyszersmind ebben a perben ugyanarra a körülményre szükség esetén egyoldalú főesküjét ajánlja meg. Felperesnek az előbbi perben letett főesküje ebben, az előbbitől önálló és tárgyára nézve is különböző perben a vitás megállapodás kérdésére nézve perrendszerü bizonyítékot nem nyújt, mert a prdtás 161. és 209. §-ai ugyanazon felek közt folyamatban levő más perben nyújtott bizonyítékok közül joghatályosnak csak a beismerést és a tanubizonyitást tekinti ; azonban a törvénykezési eljárást szabályozó 1868: LIV. tcz. nem állit fel oly perjogi szabályt, mely a letett főeskünek egyik perről a másikra bizonyíték értékével biró átvitelét megengedné. Ide vonatkozólag nem lehet joghaszonszerüséget találni az 1881 : LIX. tcz.-nek alperes által hivatkozott 71. §-ában, a mely törvényhely az esküvel eldöntött perekben a perújítást csak annyiban engedi meg, a mennyiben az az esküvel bizonyított ténykörülmény valóságának kérdés alá vétele nélkül más okból kéretik, mert a perújítás, mint a rendkívüli perorvoslatoknak egyik neme, önálló per jellegével nem bír. De nincsen perjogi alapja az egyoldalú főeskübizonyitás megajánlásának sem, mert a prdtás 235. §-a az egyoldalú főeskübizonyitás alkalmazását két feltételhez köti ; ezek egyike, hogy a bizonyítandó ténykörülményről csupán az egyik fél bírjon köz vétlen tudomással, a másika pedig a per körülményeiben, t. i. a perdöntő kérdés valószínűségének tényében fekszik. A fenforgó esetben azonban az egyoldalú főeskübizonyitás alkalmazásának első, nélkülözhetlen feltétele, a perdöntő ténykörülmény egyoldalú tudása, beismerten hiányzik, mert felperes saját előadása szerint (lásd az előző per iratait is) a kereset alap-