Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

47 még sem vette ki fegyveréből, a vádlott terhére annál kevésbbé hozható fel, mert a figyelmeztetések leginkább tőle magától származtak, ki tiszta tudatában látszott lenni annak, hogy fegyvere töltetlen, miután ö akkor a töltényeket, mint a Benedek Ferencz és Kajtor István vallomása szerint nyilatkozott, még az erdőn (hegyen) kiszedte. Még az a terhelő körülmény is fenforgott vádlott ellen, hogy ö akkor, midőn mogyoró tyúkokra tartandó vadászatról volt szó, ugy nyilatkozott volna, hogy akkor a töltényeket ki kellene cserélni, mi azt jelentené, hogy vádlott fegyvere akkor golyóra lett volna töltve és ö tudta volna a fegyver töltött voltát. Eltekintve azonban attól, hogy a vizsgálat rendjén azt egyedül Huszár Antal vallotta, de ennek vallomását egyetlen más jelenvolt sem erősítette meg; e vallomás semmi figyelmet sem érdemel s a fentebbi körülmény valótlannak tekintendő már annálfogva, mivel Huszár Antal vallomását a végtárgyaláson oda változtatta, hogy vádlott nem a fennebbi szavakat, hanem azt mondotta volna, hogy ha éles (golyós) töltény nem volna, lehetne lőni, a mi már egészen más, t. i. azzal az értelemmel bir, mintha vádlottnak nem lettek volna más, mint nagy vadra szánt golyós töltényei, melyek a tyukvadászatra nem alkalmasak; egyébiránt az is megjegyzendő, hogy a kihallgatott többi tanú vádlottnak még ezt az általa szintén tagadott állítólagos nyilatkozatát sem igazolta. A mi a fegyver elsütésének következményeit illeti, azokból, mint az fentebb kifejtetett, csak annyi világos, hogy az akkor történt, mikor vádlott hazaindulandó, szerelvényeit vette magához s fegyvere nyílása vízszintes irányban épen a sértett melle irányában állott. A tanúvallomások ellentétessége mellett nem állapitható meg, hogy ugyanazon szögletben, más fegyver is lett volna, melyben a vádlott fegyverének kalapácsa megakadhatott és felhúzódhatott volna akkor, midőn azt vádlott magához vette; volt azonban ott egy létra, mely ilyennek akadályul szolgálhatott, de kísérletek bizonyítják, hogy a fegyver fölfelé emelése esetén a kalapácsnak ily módon felhúzása csak erővel, a kalapácsnak az akadályra leszorítása utján eszközölhető, sőt a fegyvernek vízszintes fekvésében is bizonyos erőltetés szükséges hozzá, minthogy különben a meglehetős erős rugóju de kis szárnyú kalapács